B.G.Boróka : Az oroszlán összetört

Nyomtatás

Láttam, ahogy az oroszlán összetört

sötét szoba rejtekén, remegő lábbal

nézett szembe önmagával, és félt,

félt a holnaptól és attól, hogy mi lesz azután,

egyedül érezte magát, mert egyedül is volt.

cikázó gondolatai, mint a tóba kacsázó kövek,

gyorsan a mélybe vesztek, semmivé lettek

félt, hogy csatát vesztett,

félelme most itt lüktet bennem,

a nagyoroszlán, a büszke és kemény

megtörten csücsül ágya szegletén,

lecsukni szemét nem meri,

fél, hogy álmában halálát leli,

tudja, hogy hibát ejtett,

de megtenne most bármit,

hogy megkapja a holnap ígéretét –

már csak a kezemet tudom adni,

szívemet, ölelésem, s cseppnyi reményt

s hogy eljön-e a holnap?

a perc s a pillanat uralja most nehéz óráidat,

levegőért sírsz imádban,

néhány fájdalommentes pillanatért,

itt vagyok: betakarlak ha fázol,

oltom szomjadat is ha kell,

a harcot te vívod belül,

s ha vesztesz, együtt bukunk el.

Szeretlek apu!