Sonkoly Éva : Ragyogás

… néztem…

 

Lángja vesztett parázs 

üszkösödő hamvából 

újra gyújtott más… 

 

Néztem, új tánc, 

ölelkező varázs. 

Felőled fúj a szél. 

 

Emlékszem,velem is 

voltak kedves percek, 

lobogott a láng. 

 

Egy napra gondolok,  

enyém volt a világ, 

s most veled forog. 

 

Láttam ajkad színét, 

hajfürtön kis mozdulat, 

elmúlt percet keresett.

 

Nem téged féltelek, 

csak üzenek:

“Ismerősök jönnek, mennek!”

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.07. @ 18:00 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 577 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"