A kerekek hangja
mozdonyszív, s dobog,
a fülkékben poggyásszá vált
fáradt utasok bóbiskolnak
az ablakból bevillanó fényben,
csak én várok ébren,
nézem a vészféket,
de nem érem el;
meghúznám,
hogy megállítsam
mint az életem,
zökkenne a vonat,
s én elfutnék messze,
elszöknék a pipacsoktól
fénylő végtelenbe.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.12. @ 08:45 :: Péter Erika