Marthi Anna : Felsőbbrendű énem

 

Kotta sír afelett, hol avarszagú a képzelet.

Moha és páfránya. Bók helyett, inkább lesz

habókos, habfelhők tekintetében tekintély a csend.

A liter a túra kedvéért vizes, fizesse meg

forrástól tengerig – a mise más, ő hív

azonosulni, emlékeket

bitorol hárommujjnyi hanyatt homlok,

kalligrafált, hangjegy-csókom nyom-e a latba?

Puszilja harmadik könnyszemét.

Szemérmes univerzuma ködén átsejlik:

el nem feledést rejt szebben,

s a violinkulcs recés…

Legutóbbi módosítás: 2012.06.22. @ 20:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak