Tiszai P Imre : álmokat kutatok

sekély vizeken lábalok át,
rozsdás síneken egyre tovább
hajtom az álmokat, magam
más irányba állítottam,
felszámolt szárnyvonalon
vártam rád, most túl azon
a vigyorgó holdat bámulom,
és tudod még mindig akarom,
hogy az csillagunk legyen fenn,
mert vaksötét van idelenn
és hiányzol napjaim végén
mikor az emlékezés szélén
 
álmokat kutatok

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén