Maretics Erika : Gömb

Csak ül a kopott szövettel

bevont ülésen,

embermásolatok

veszik körül,

miközben a metró rója

végeláthatatlan útját.

A semmitmondó arcokat kémleli,

talán valahogy kiderül,

?k miért a körforgás részei.

Egy magas vékony fiú

fejhangján felnevet,

mellette egy rózsaszínsálas n?,

az imént még narancsot evett.

Átlátszó gömbben áll,

körülötte él?lények

mint gyorsított felvétel,

ismeretlen céljaik felé rohannak,

az egész egy leveg?vétel.

Neki áll csak az id?.

Néhány teremtmény arcán

unalom, meglódul a vér,

talán egy édestestvér,

de aztán csörren a telefon,

és ? otthonos apátiába

süpped konokon.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.02.08. @ 09:24 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.