Marthi Anna : Egyébnek szólítom

 

ki még nem lelt emberségre

a tanulás mese

gyakorlat

 

 

de ha

soha

nem térnék vissza hozzá

legalább

szavanként magamba sírhatom

így leszek tele a széppel

eltemetem de bárhol

bármikor kiásom

hantját

borzoló hamuillatú

szell?k

magamba

ültetem

újjá

hasonlóvá

e saját kis világot

Legutóbbi módosítás: 2012.02.08. @ 14:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak