Másodmagammal bontottam csomót,
mozaikszerű korlátozottat,
míg könnyű, narkotikus álomba zuhant
a vénült talapzat.
*
Zajok ismétlődnek,
olykor mondatokká hullnak.
Huncut játékukra hallgatás simul,
hideget ráncol a lét.
Tét nélkül zülleszt
minden utolsó korty,
másnaposra issza magát a
rezgő pokol,
s protokoll nélkül záródik
az összes kassza.
*
Értékálló lehet az erény,
erőszaktól inal a csend,
ökölcsapás után híg a remény,
hallgat a vád, szipog a rend.
*
Hitvány vályogba térdepelt gondom,
lucskos – tüskés szalma közé,
feszültségem fahamuval oldom,
s ábrándjaim fattyú eszemé.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.14. @ 23:19 :: Serfőző Attila
