Seres László : Reményeink

2011.12.08. Seres László Vers 24
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Ne vedd el Uram a gyermekünket,
kit imáinkban magunkra formálunk
és hordjuk örömét terheiknek.
Szemünk fényéből vak éjbe tűnt el
hajnalt-ígérő vajúdó világunk.
Kioldott bombák közt hagytak minket…
Ne vedd el Uram, -csak értük kérném-
óvva a magot fagytól, aszálytól,
elvetve, míg van remény, teremjen
szirének csábító énekénél.
Ne vedd el Uram a szót a szánktól,
hogy a csendünk jajkiáltás legyen.
________________________________
(2011 december 06)

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.08. @ 18:28 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.