Pillantásodnak ereje van.
Haragod el?l, akár a porszem,
megbújok a sarokban,
ha rám nézel, mint a pihe
libbenek, majd
megpihenek
a válladon,
türelmetlen mozdulatod leráz,
akkor hirtelen felszállok és
repülök,
céltalan lebegéssel,
kitéve ezer áramlatnak.
Félek, egyszer csak
elt?nök,
nem tudom, hol lesz
utam vége,
és ha végre megérkezem,
te ott vársz-e majd,
ha igen, leszállok hozzád,
kis tollpihe remegve,
s te csodálva nézel kitárt kezedre.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.12. @ 17:00 :: Maretics Erika