Kőmüves Klára : Senkinek, soha…

…erőmről.

 

 

 

Te tizennégy napos lehettél drága kisfiam,

én huszonkettő múltam – évben – kétezerben.

 

Aznap apáddal sokat titkolóztunk Ráróson,

az erdő ölelte kis magánylakomban.

Szentestre készülődve játszottunk

közös jövőnkkel karöltve holtomiglant.

 

Titokban leosontam a lépcsőkön, hintaszék

billegett a garázs fagypontos zugán.

Meglesni mindig úgy imádtam őt,

akár gyermekkoromban saját apám.

 

Sötétedéskor benyitott a házba, bajszán

megcsillant pár olvadni képtelen pihe,

– ajándéka megfagyott kezemben –

előttem állt a még hátam mögött,

amikor kinyögte pár perc hallgatás

után: Elköltözök.

 

A masnival átkötött terhességi teszt földre halt,

a világ éppen összedőlt. Romjai alatt hevert apád,

te még aznap este kihúztad szívemből a tőrt…

 

(…hónapokig nem láthattam őt.)

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.19. @ 12:20 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 690 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))