Fecske Panna : Tövisruha

 

Ölellek,

a gyűlölet újra meg újra

szíven talál,

nem emlékszem

csókjaidra,

sem bőröd ízére,

ahogy bársonya

nyelvem alá simul.

 

A harag

elsöpör mindent,

csöndje olyan,

akár a halál,

eszembe jut,

aki voltál,

aki voltam…

hogy ujjaid alatt

élhető lett testem börtöne,

és csak neked

sóhajtott fekete éjeken át.

 

Persze hamar felöltjük

ismét a tövisruhát…

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.08. @ 09:26 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...