Seres László : Álommese

 

 

Kakaónyi álommese,

pöttyös – csésze – nyuszis alj

 ágyunkhoz csalta anyánkat,

fáradtan az esti zaj.

Tollpihe had párnák hegyén,

hat gyerekláb, szalmazsák.

Takarónknak az égiek

édenkertjét húzta ránk.

Imát mondott, mi utána

kánonban szólt a refrén – 

felfűzve az olvasóján

lógtunk gyöngyszemként kezén.

Hittünk benne, ő volt nekünk

bűneink lángostora,

 úgy ölelt át, félig ébren,

mintha Isten lett volna.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.