Bátai Tibor : Érettünk végre eljövendő

 

 

„Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, mint a ‘Lenni vagy nem lenni’. A válasz akár megmaradásunkról is dönthet.”

Szécsi Margit: Nagy László emlékezete

 

                                                          Jöttek bár tarka tömegben,

                                                          küldötteiként akárhány rangnak

                                                          rendnek, ám senki bátor az ő nevében,

                                                          ki vitt a fogadására kirendelt

                                                          szárnyas seregeknek oly égi harsonát,

                                                          hogy hangjára múltán alig évtizednek

                                                                             porig omolva múlt el fölülünk

                                                          az újkori Babilon öröknek hirdetett árnya.

 

                                                          Lám, a hattyúi csapat zavarodottan

                                                          mégis ekkor széledt el végleg.

 

                                                          Szállt aki vele az élen, hány hullt ki

                                                          maga is időnek előtte a sorból?

                                                          Hangja némultán hány maradt

                                                          megfáradva hátra?

                                                          S kiket elől ért a váratlan ránk-

                                                          szakadt szabadság: vágytak

                                                          megrészegedve földi szerepekre,

                                                          olyannyira, hogy repülőtollaik odahagyva

                                                          táborokat szervezni láttak idelenn.

 

                                                          Szárnypróbáló fiaknak minta így lett

                                                          a repülés eddig lendítő íve helyett

                                                          a totyogás hősi vagy antihősi pózban.

 

                                                          Hogyan bírhatták volna hát meg

                                                          a szétfutó partokat megroppanva is

                                                          hídként összetartó szivárvány terhét?

 

                                                          Miként mind távolabb került a túlpart,

                                                          úgy szorult távlatot vesztve

                                                          egyre lejjebb a horizont,

                                                          tévesztve szem elől táguló határokat.

 

                                                          Ostromlott várat védők és ostromlók

                                                          sorsszerű szerepük szerint így mondtak le

                                                          önként! a már kiküzdött végtelenről.

 

                                                          Pereg hát a régi értelmiségi szappanopera:

                                                          trikolórba fúlók és a „korszellem” világnyelvére

                                                          könnyen lefordítható globál-ünnepeltek

                                                          iszapba ragadt, hervasztó vitája.

 

                                                          Kimaradni belőle akár nívó is lehet.

 

                                                          S bár megtartatni az időben

                                                          más program nincs ma sem

                                                          magyarul a mindenséget! ,

                                                          ama harc addig megvívatlan érte,

                                                          míg nincs válasz az egyszerű kérdésre:

 

                                                          KI LÉSZEN AZ Ő NEVÉBEN

                                                          ÉRETTÜNK VÉGRE ELJÖVENDŐ?

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 364 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.