Marthi Anna : Ki

 

Sétálj a nyárban.

Láss az épületfalak mögé,

jöttél a parkon, mecset-tornyok, kitűzött zászlók

mutatták utad,

 

a vár fogad,

de ki az, ki vár?

Kihalt lépcsőkön közeledik

fehér zászló-ing mögött;

zavarodottan

felismerni véled

a megadást magát:

 

“add meg magad természet”,

add magad nyár!

 

Ott, ahol a most,

 

 

s ha megy –

kérdéseim helyett –

csak szemembe égett,

olajfaillatú nehéz oxigénben

elér – a gondolattalan jelen.

 

A karnyújtásban szűz érintés fészkel:

titok üvegfelületen.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1325 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak