Sétálj a nyárban.
Láss az épületfalak mögé,
jöttél a parkon, mecset-tornyok, kitűzött zászlók
mutatták utad,
a vár fogad,
de ki az, ki vár?
Kihalt lépcsőkön közeledik
fehér zászló-ing mögött;
zavarodottan
felismerni véled
a megadást magát:
„add meg magad természet”,
add magad nyár!
Ott, ahol a most,
s ha megy –
kérdéseim helyett –
csak szemembe égett,
olajfaillatú nehéz oxigénben
elér – a gondolattalan jelen.
A karnyújtásban szűz érintés fészkel:
titok üvegfelületen.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.13. @ 09:37 :: Marthi Anna