Gősi Vali : ˝Lángot ki lehel?˝

* Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. verséből
Kép forrása: Urbán Gábor – Nagy László versillusztráció

 

 

 

Ki dönti el – a színpaláston

feketébe, vagy narancsba

mártson-e festő éledő ihletet,

és ki feszít majd műtermében

hótiszta vásznat, gyolcsára vágyat,

és ki kínál pőrén, keze ügyébe

lágyan simító ecsetet?

Ki bújik szívedhez, melegre vágyva,

„Lángot ki lehel deres ágra”,*

ha egyszer mind megfagyunk?

 

Ki mondja meg – ha meg lehet -,

hogy miről írjanak verseket

lángszívű költők, és könyörgő

imát szenvedőkért, hálaéneket

kegyelemért, és altatódalt majd

ki dalol? Esténként ki lesz, ki átkarol

szelíden szendergő gyermeket?

Mondd, ki? – ha anyaként

te már soha nem teszed?

 

Talán a színes álmokon

minden vajúdó hajnalon

halál születik, ha felsír

egy kisgyerek?

Nem, nem, az nem lehet!

Meghalni, eltűnni nyomtalan

a földi sorsból, haszontalan`

már soha, soha nem lehet

annak, ki élt, és adott is

életet!

 

(A halál talán csak állomás

létünkben, misztikus,

nagy változás, örök életünk

nyomában nyíló végtelen,

mindenség-adta

szerelem…)

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 286 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/