Seres László : Szerinted…közöd…

(Flórának)

Haragra gyúl, ahogy meglát,

szeme villan, döf, leterít,

fondorlat, cselvetés nem árt,

könyörgés, harag se segít.

Kérdezhetek tőle bármit,

egyet hajt, szerinted…közöd…

A válasszal csínján bánik,

rejtett falakba ütközöm.

 

Lecsap rám, mint egy nagymenő,

kivénhedt bunyós a ringben,

mintha én lennék, és nem ő

egy tízéves görög-isten,

ki a bölcsek kövét hordja,

mikor a lábamról levesz.

Megszédít bájos mosolya,

én magázom, ő meg tegez.

 

Ráhagyom, bár nincs rá okom.

Építsen tornyot, hegyeket,

várni fogom a várfokon,

felnőttként is e gyereket.

Ő jön, rám néz és üdvözöl

s kezdjük elölről e szerepet…

Rám kacsint…szerinted…közöd…

 

Hát így szeret, s így szeretem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.