Seres László : Szerinted…közöd…

Nyomtatás

Haragra gyúl, ahogy meglát,

szeme villan, döf, leterít,

fondorlat, cselvetés nem árt,

könyörgés, harag se segít.

Kérdezhetek tőle bármit,

egyet hajt, szerinted…közöd…

A válasszal csínján bánik,

rejtett falakba ütközöm.

Lecsap rám, mint egy nagymenő,

kivénhedt bunyós a ringben,

mintha én lennék, és nem ő

egy tízéves görög-isten,

ki a bölcsek kövét hordja,

mikor a lábamról levesz.

Megszédít bájos mosolya,

én magázom, ő meg tegez.

Ráhagyom, bár nincs rá okom.

Építsen tornyot, hegyeket,

várni fogom a várfokon,

felnőttként is e gyereket.

Ő jön, rám néz és üdvözöl

s kezdjük elölről e szerepet…

Rám kacsint…szerinted…közöd…

Hát így szeret, s így szeretem.