Az elmúlt évek mocska
mi szádon kifér, átkozza
a világot szerencsétlenségeidért.
Megvet? pillantások közepette
remegve állsz, sajgó
b?ntudatod ítéletre vár.
Sötét árnyak gy?lnek fejed felett,
arcodon szennyként
ragyog lelkiismereted.
De ne félj, az id? vasfoga
mindent felemészt, s az
emlékezet majd leveg?nek néz.
Törvénnyel ütközöl idegenként,
nagykép?en, érzések nélkül,
g?gösen élsz.
Feledj mindent, menekülj míg lehet,
hisz kínos fordulatok közepette
bármi megtörténhet.
