MEGHÍVÓ
A Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör
Szeretettel meghívja Önt és barátait
Budai Zolka: Bebeszélve
cím? verseskötetének bemutatójára
2011. február 12. szombat 17óra
Hajdúböszörmény
Sillye Gábor M?vel?dési Központ
(Bocskai tér 4)
A kötetet bemutatja
Papp Für János költ?
a Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke
Közrem?ködik
Balla Zoltán és Varga Tibor
.
.
.
„Sajátos hang ez, amit ebben a 188 remekbeszabott versben hallhatunk. Költészetében kézen fogva jár a tehetség, a fiatalság, a tanulni vágyás és az alázat. Az egyik legjobb, legcélravezet?bb út ez. Említettem a tehetség fogalmát is a felsorolásban. Bár lehetséges, hogy Budai Zolka esetében a tehetség helyett szerencsésebb a talentum fogalmát rögzíteni. A tehetség sok esetben nem elég. Az csupán valamiféle lehet?ség, ajándék, esély. De itt másról, többr?l van szó: megvalósítja céljait – és nem csupán kergeti, forgatja a gondolatokat – mégpedig a költészet emeltszint? síkján. ”
Papp Für János
.
.
.
.
Budai Zolka
Bebeszélve
Három napja alszik nyelvemen a csend,
mint ki bennem már jól végezte dolgát.
Fogaim, miket bet?t morzsolni fent
a lélek, csak némán egymást csiszolják.
Nincs kihez szólni, beszélni valamit,
torkomra hangtalan, er?s, nagy k? ült,
a fejemben bújtatom el szavait
a szívnek, s motyogok benn, mint az ?rült.
Ki egyedül van félrefecseg sokat,
s mondják, megütötte agyát a h?ség;
de hogy képezzen teljes mondatokat,
ha nincs rá mód és igaz lehet?ség?
S mikor akadna is percnyi alkalom,
a másik könnyebbül meg, én hallgatom.
Budai Zolka
Mindig este
Csak a párkányra borultam.
Egy életnyi terhet adva a könyöknek,
hogy így hallgassam, nyomorultan,
a falevelek mint zörögnek
s a kutyák e félhomályba esve
mint ugatnak s némulnak hirtelen.
Este van az utcán, mindig este
s mindig árnyék a szívemen.
Lázas lelkem folyton beteg,
cigaretta méri számban a fokát
s mint gyermek, aki reszketeg,
ny?gös, éjjeleket nyafog át.
Nem nyugszik semmi köröttem,
s?r?, nyomasztó lég lebeg,
fájdalmakat az örömben
szikráztatnak a fény-jelek
az égi, kopott m?szerfalon.
Csak, ami nincs, az világít.
Minden más ama csillag-plafon
elszürkült, ócska hibáit
rejti, hogy senki se lássa.
Így bújócskázik az éjjel
s az id?nek kattogása
egy egész embert kibélel.
Változok. Csöndben. Egészen.
Egyre apróbb ponttá válok.
Egyre er?sebben érzem,
hogy szétmállanak az álmok,
a föld megfordul alattam
s itt dobban rajtam a hiány
minden még nagyon szokatlan
mellkasi rezonancián.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: Adminguru
