H.Pulai Éva : MEGHÍVÓ!

Budai Zolka – Bebeszélve cím? kötetbemutatójára! 2011. február 12. Hajdúböszörmény

 

 

 

MEGHÍVÓ

 

A Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör

Szeretettel meghívja Önt és barátait

 

Budai Zolka: Bebeszélve

cím? verseskötetének bemutatójára

 

2011. február 12. szombat 17óra

Hajdúböszörmény

Sillye Gábor M?vel?dési Központ

(Bocskai tér 4)

A kötetet bemutatja

Papp Für János költ?

a Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke

 

Közrem?ködik

Balla Zoltán és Varga Tibor

 

.

.

.

“Sajátos hang ez, amit ebben a 188 remekbeszabott versben hallhatunk. Költészetében kézen fogva jár a tehetség, a fiatalság, a tanulni vágyás és az alázat. Az egyik legjobb, legcélravezet?bb út ez. Említettem a tehetség fogalmát is a felsorolásban. Bár lehetséges, hogy Budai Zolka esetében a tehetség helyett szerencsésebb a talentum fogalmát rögzíteni. A tehetség sok esetben nem elég. Az csupán valamiféle lehet?ség, ajándék, esély. De itt másról, többr?l van szó: megvalósítja céljait – és nem csupán kergeti, forgatja a gondolatokat – mégpedig a költészet emeltszint? síkján. ”

 

Papp Für János

.

.

.

.

 

Budai Zolka
Bebeszélve

 

Három napja alszik nyelvemen a csend,
mint ki bennem már jól végezte dolgát.
Fogaim, miket bet?t morzsolni fent
a lélek, csak némán egymást csiszolják.

 

Nincs kihez szólni, beszélni valamit,
torkomra hangtalan, er?s, nagy k? ült,
a fejemben bújtatom el szavait
a szívnek, s motyogok benn, mint az ?rült.

 

Ki egyedül van félrefecseg sokat,
s mondják, megütötte agyát a h?ség;
de hogy képezzen teljes mondatokat,

 

ha nincs rá mód és igaz lehet?ség?
S mikor akadna is percnyi alkalom,
a másik könnyebbül meg, én hallgatom.

 

 

Budai Zolka

Mindig este

 

Csak a párkányra borultam. 
Egy életnyi terhet adva a könyöknek, 
hogy így hallgassam, nyomorultan, 
a falevelek mint zörögnek 
s a kutyák e félhomályba esve 
mint ugatnak s némulnak hirtelen. 
Este van az utcán, mindig este 
s mindig árnyék a szívemen. 

 

Lázas lelkem folyton beteg, 
cigaretta méri számban a fokát 
s mint gyermek, aki reszketeg, 
ny?gös, éjjeleket nyafog át. 
Nem nyugszik semmi köröttem, 
s?r?, nyomasztó lég lebeg, 
fájdalmakat az örömben 
szikráztatnak a fény-jelek 

 

az égi, kopott m?szerfalon. 
Csak, ami nincs, az világít. 
Minden más ama csillag-plafon 
elszürkült, ócska hibáit 
rejti, hogy senki se lássa. 
Így bújócskázik az éjjel 
s az id?nek kattogása 
egy egész embert kibélel. 

 

Változok. Csöndben. Egészen. 
Egyre apróbb ponttá válok. 
Egyre er?sebben érzem, 
hogy szétmállanak az álmok, 
a föld megfordul alattam 
s itt dobban rajtam a hiány 
minden még nagyon szokatlan 
mellkasi rezonancián.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző H.Pulai Éva 1142 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva