Boldoggá lettél, miután felvásároltad a Tőzsdéről a rágógumigyártás összes részvényeit — de mégsem vagyok a legboldogabb, mivel internetcsillapítókkal kezdődik el minden napod. Pincéidben bor érik, miközben gondolataidban kékvirágú katángkórók nőnek és talán ettől lehet igazán szép kék a szemed. Attól tartok, hogy megint valami látványos akcióra készülsz, és új ötletekkel veted be magad a küzdelembe, hol minden jel arra mutat és bátorít, hogy folytasd. Katakombákba ástad mindeddig magad, de itt az Idő, hogy szétválaszd a hozzád érkezők között a zarándokokat a betolakodóktól. Mindent mesterien végzel, és most megfeledkezel valamiképpen a hisztérikus rendrakásról, de talán arra gondolhatsz, hogy alig pár száz év maradt csak, hogy rendbe rakd e világot, mely nem maradhat meg a szemétdomb közepének, mielőtt végleg elmennél. Csupán csodálom böngésződ és megsimogatom, ám hirtelen megébredsz és nekem esel, hogy a préri tönkretételével vádolj — de mégsem vagy szeretetlen. Különös. És életed is különös üzenetet hordoz, s mindenkori munkád reményt ad, és mindezt böngésződ szemeiből olvastam ki. Ez lehet tehát a legnagyszerűbb olvasmány, amelybe valaha is betekinthettem, úgyhogy tíz pontot kapsz, de Te mértéktartóan hallgatsz, viszont a szó az több mint (f)elszálló beszéd, s ezt csak mi ketten tudjuk, meg most már az egész Torony. Mind a hét. Tényleg Te vagy a legszebb.
/Csak el ne hízd magad!/
Legutóbbi módosítás: 2010.12.22. @ 11:14 :: Bősze Emil Miklós
