Sonkoly Éva : Lassú tánc

Célja van mindennek…

 

 

Kémény ezüst füstje rajzol

fagyos novemberi reggelt.

Szépre kendőz a köd-homály.

Ékszerem a piros, érett

csipkebogyó lánc, lassul az

őszi tánc. Célja van minden

levetett levélnek. Vénül

a táj takarná magát a

– barna határ.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.04. @ 14:59 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"