Lénárt Anna : A hajléktalan

Lehajtott fejjel megy az utcán … így él magában, boldogtalan.

 

 

Lehajtott fejjel megy az utcán,
szakadt inge, koszos nadrágja,
reklámszatyrát szorosan tartja,
abban rejlik minden vagyona.

Arcát napfény sosem melegíti,
két szemét a fájó könny kíséri,
meggörnyed a hát, az utat nézi,
családja ?t, könnyen elfelejti.

Névtelen utca sokadik lakója,
a félelem családtagnak fogadta,
tegnapot éli, holnapot álmodja,
a ma, az életét megnyomorítja.

Korog a gyomor, éhes a lélek,
a szemétben egy darab kenyér,
mellette egy szakadt könyv,
amelyen régen nincsen fedél.

Zsebében fakult fénykép lapul,
fájdalomnak tüze lángra kap,
oda az utolsó boldog emlék,
így él magában, boldogtalan.

Legutóbbi módosítás: 2010.11.07. @ 22:28 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.