…Már nem maradnak itt, utószor átsétálnak még az őszön.
Keletről bárányok tartanak felénk az égen, szétszórt,
pamutszerű a nyáj. Már nem maradnak itt, utószor
átsétálnak még az őszön. Hiába, rég elmúlt a nyár.
Már ne bánkódj, amiért kofád volt, nem szerelmed,
s nem tudta mennyit érsz. Túladott rajtad az első
pillanat, amikor meglátogatta őt a gőgös büszkeség.
Maradjon csak a haszon a harag zsebében, nekem
elég, ami megmaradt belőled. Újjáépítem benned,
amit engedsz, s ha merném, mondanám; Szeretlek.
Keletről bárányok tartanak felénk az égen, szétszórt,
pamutszerű a nyáj. Örülök, mert bátrabb voltál nálam.
Látod, már én sem érzem mindazt, ami fájt!
Legutóbbi módosítás: 2010.11.14. @ 01:21 :: Kőmüves Klára
