Józsa Mara : Bűnbeesés – törölve?

Egyfelvonásos abszurd *

 

 

Szereplők: Ádám, 30-as férfi, ápolt, sportos alkat

                  Éva, 30 körüli nő, szőke bodorított hajjal, filigrán alkat

                  Lucifer (Kígyóként is), 50 körüli, simamodorú, lezser férfi

                  Az Úr: csak a hangja

                  Újságíró

                  Angyalok

 

Színhely: Paradicsom, azon belül Ádám és Éva lakása, de a szín elsötétítésével különböző helyszínek jeleníthetők meg. A színpad berendezése ennek megfelelően: egy modern berendezésű luxuslakás – nagy terekkel.

 

 

Amikor felmegy a függöny, Ádám hanyagul terpeszkedik egy drága bőrfotelben, és elmélyülten tanulmányoz egy füzetet. Egyik kezében a távkapcsoló, amit ütemesen a combjához vereget. Valami zene szól a háttérben.

 

Éva: /lép be, Ádámra pillant/ Mit nézel, édes?

Ádám: /izgatottan/ A műsorfüzetet.

Éva: /leül Ádám mellé/ Valami érdekesre bukkantál benne?

Ádám: De még mennyire! Láttam az imént egy előadást, sajnos, csak a végét csíptem el, de van itt egy rövid ismertető róla. Bűnbeesés – törölve?

Éva: Mi a gondod ezzel? Tudjuk, hogy így történt. Engedelmes gyermekei voltunk az Úrnak, nem kértünk az almából.

Ádám: /felemeli az ujját/ Csakhogy a műsorban valami olyasmit emlegettek, hogy a bűnbeesés megismétlődött!

Éva: /csóválja a fejét/ Jaj, nem úgy kell azt érteni, Ádám! A műsort ismételték meg. Egyébként meg bűnbeesés nem volt, csak megkísértés.

Ádám: Nekem bűzlik nagyon ez a megkísértés is. Még hogy elmaradt a bűnbeesés! Ez csak duma, különben nem itt tartanánk, ahol tartunk. Meg akarom fejteni a rejtélyt!

Éva: /a kezét a férfi kezére teszi/ Miről beszélsz, drágám? De hiszen ott voltál te is, tudod, hogy Lucifer csődöt mondott.

Ádám: /hevesen rázza a fejét/ Akkor igen! És ha később megismételte, hatásosabb cselt alkalmazva?

Éva: Szamárság! Az Úr nem hagyta volna!

Ádám: Hacsak nem volt a cinkosa!

Éva: /visszahőköl/ Ádám, te megháborodtál!

Ádám: / felugrik, s hevesen arrébb löki a fotelt, megragadja Éva karját, és a hatalmas panorámaablakhoz vonszolja./ Mit látsz?  

Éva: Hol?

Ádám: Ott kinn! Na, mit?

Éva: /számára érthetetlen a helyzet, néz ki az ablakon, nézi Ádámot./

Ádám: /sürgetően/ Na, sorold el szépen, amit látsz!

Éva: /kissé megszeppenve/ Néhány gyerek futkározik a füvön, a padon két öregember üldögél, úgy tűnik, beszélgetnek.

Ádám: /széttárja a karját/ Ez az! Kimondtad!

Éva: Mit?

Ádám: /szótagolva/ Két ö-reg-em-ber. /Visszavezeti az asszonyt a pamlaghoz, leülnek./ Megöregedtek! Egyes emberek megöregszenek, és egy idő után végleg eltűnnek, vagyis közben valahol mégis megtörtént a bűnbeesés.

Éva: / már unja/ És akkor mi van? Mi örökéletűek vagyunk, nem öregszünk. Nem értem, mit akarsz ezzel?

Ádám: Kideríteni az igazságot! Itt vagyunk bezárva, és lehet, hogy egy csomó dologról fogalmunk sincs, csak éljük az egyhangú paradicsomi életünket. Tisztán akarok látni!

Éva: Édesem, mire jó ez? Csak felizgatod magad.

Ádám: Tudnom kell! Nem élhetek hazugságban.

Éva: Én meg azt mondom, jobban tennéd, ha nem piszkálnád ezt a dolgot. Az Úr elég ingerült mostanában.

Az Úr hangja: Úgy igaz, leányom! Nincsenek jó napjaim, de azért mondd csak, Ádám, mi a gondod?

Ádám: /fészkelődik, Évára sandít, aztán kiböki/ Uram, valami dokumentum kellene a megkísértésről, mert ez én amatőr felvételem elég homályos.

Az Úr hangja: /kis dörmögés/ Valami biztosan van… De minek az neked?

Ádám: Rekonstruálni szeretném, mert valamit nem értek… Van egy kérdés bennem, egy tisztázásra váró kérdés… Nem hagy nyugodni.

Az Úr hangja: Jó, majd körülnézek.

 

/Elsötétedik a szín, pár másodperc múlva újra világos van, a színen csak Ádám tartózkodik. Kopogtatnak./

 

Ádám: /feláll, ajtót nyit/

Angyal: /lép be, de csak egy lépésnyire, s nyújt valamit a férfi felé/ Az Úr küldi, s azt üzeni, hogy ez a térfigyelő kamera felvétele, nem túl tiszta, de nincs más./ már megy is/

Ádám: /izgatottan bontja ki a csomagot, s a kazettát beteszi a lejátszóba, s a kép megjelenik a plazmatévén. Feszülten hajol előre./

Kép a tv-ben:/ a tv-keretben játszódik, de valóságosan. Éva pár fügefalevéllel díszített semmi-ruhában szökdécsel a Paradicsomban; lepkét kerget, virágot szed, a Kígyó pedig hol itt, hol ott bukkan fel, s mindig megijeszti az asszonyt./

Éva: Hagyjál már, hülye kígyó!

Az Úr hangja: Éva, Éva!

Éva: Ezt se szabad? Akkor nagyon uncsi lesz itt, ha csak hozsannázni szabad!

/Elérkeznek az Éden közepén álló két fához, Éva leül a fűbe, és a virágokból koszorút fon, a Kígyó rátekeredik az egyik fára./

Kígyó: Ssszisssz! Figyu, kissszivem! Ne azzal ssszórakozz már, inkább figyelj rám!

Éva: /kényszeredetten odafordul, a száját fitymálva lebiggyeszti, miközben csóválja a fejét, aztán visszafordul a figyelme a koszorúhoz/

Kígyó: /levesz egy almát, s hosszan kinyúlva, éppen csak a farka végével kapaszkodva a fába, odanyújtja az asszonynak, ott lengeti az arca előtt./ Kósssztold meg, finom! Én isssz ettem mossszt az előbb.

Éva: /elhárító mozdulatot tesz/ Hagyjál már! Mondd, mért nem nyugszol?

Kígyó: Okosssz lessszel, ha ebből essszel!

Éva: /csúfolódva/ Ó, verselünk! Logopédushoz miért nem jársz? Megérné, mert tehetssszégesssz vagy!

Kígyó: /sértetten/ Cccúfolódj cccak!

Éva: /diadalmasan/ Még egy hibás hang! Én a helyedben beiratkoznék.

/A Kígyó kicsit visszahúzódik, s egy ideig onnan nézegeti, ahogy az asszony válogatja, illesztgeti a virágokat, aztán újra próbálkozik./

Kígyó: Nagyon cccinosssz lessszel ebben! Nekem isssz cccinálsssz, ha ssszépen megkérlek?

Éva: És mit adsz cserébe?

Kígyó: /előre lendül, majdnem kiveri az asszony szemét/ Essszt az almáccckát! Ki isssz fényessszítem neked. /dörgöli az oldalához./ Ssszép pirosssz, ésssz egéssszégesssz! / hangot vált, szinte kiáltja/ Vedd már el!

Éva: / visszakiált/ Nem köllllll! /halkabban/ Edd meg magad! Nesze, itt a koszorúd! /odadobja neki, a Kígyó a farkával elkapja, és a fejére teszi./ Cccodásssz érzésssz, Évike!

Éva: /mérgesen/ Éva!

Kígyó: /tekereg az asszony körül, hol balról, hol jobbról hajol hozzá/ Évikécccke!

Éva: /nagy levegőt vesz, dühösen kifújja/ Mondd, nincs neked semmi dolgod? Kezdesz az agyamra menni!

Kígyó: /csábos táncot lejt az asszony előtt, félrefordítja a fejét, úgy bűvöli, közben bravúrosan elkapja a farkával a leeső koszorúját/ Édesssz Éva!

Éva: / hitetlenkedve rázza a fejét/ Ez nem igaz! Mi van veled, betintáztál? Lehelj rám!

Kígyó: / körkörösen lehel az asszony arca előtt, közben bűvöli a szemeivel./ Cccak a ssszemembe, cccak, cccak!

Éva: /kezd bűvölődni, delejesen mered a Kígyó szemére/

Kígyó: Ésssz mossszt megkósssztoljuk az almáccckát! / Éva szájába tenné./

Az Úr hangja: Ne trükközz, Lucifer! Ez szabálytalan!

Kígyó: /ijedtében leejti az almát, lehajol érte egy bokor mögé, és mint Lucifer jön vissza./

Lucifer: /meghajol az Úr hangjának irányába/ Oké, ezt elbuktam! Bocsika!

Az Úr hangja: Itt leszek a közelben, és figyellek, jól vigyázz! /kis mennydörgéssel távozik/

Lucifer: /megütögeti a még mindig delejes Éva arcát/ Mi van veled? Halihó, ébresztő!

Éva: /összerázkódik, és visszatér a valóságba./ Hű, de szédülök!

Lucifer: / odanyújt neki a Kígyó-bábbal egy almát/ Egyél egy kis almát!

Éva: /nézi értetlenkedve/ Mi van? Te idétlenkedtél ezzel a kígyóval? / ellöki az almát/ Nem kérek almát!

Ádám: /közeledik, először csak a hangját halljuk, a 3. „Évára” lép melléjük/ Éva!… Éva!… Éva! Ó, itt vagy? /kedvtelve nézegeti az asszonyt./ Határozottan jól áll neked ez a vadvirág-koszorú. /Ránéz Luciferre is, aki közben a fejére illesztette a Kígyó koszorúját./ Neked is jól áll…

Éva: /hozzá dörgölődzik Ádámhoz/ Miért kerestél, kedves?

Ádám: / átöleli, és belefeledkeznek egymás szemébe/ Nincs kedved egy kis fürdőzéshez?

Éva: Nem is tudom. Mennék, de úgy szédülök.

Ádám: /szemrehányóan/ Csak nem vagy máris terhes?

Lucifer: /gondterhelt lesz/ Te terhes vagy?

Éva: Dehogy vagyok! Azóta szédülök, hogy rám leheltél! Mit ittál?

Lucifer: Ugyan mit ittam volna… Mintha az olyan egyszerű lenne itt. /kis szünet után/ Egyél egy kis almát, tele van vitaminnal, segíti az emésztést, tisztítja a fogakat, és …

Éva: /közbevág/ Mi a búbánatért erőlteted ezt az almát? Jutalékot kapsz a fogyasztás után, vagy mi a szösz?

Ádám: /gyanakodva méregeti Lucifert, a két tiltott fát és az almát/ Melyik fáról vetted le?

Lucifer: /összezavarodik/ Nem is tudom. Innen vagy onnan…

Ádám: Szóval rosszban sántikálsz. Nem eszünk a tiltott fákról, kár furfangozni. Nem éri meg.

Lucifer: Jól van, na! Nem is néztem, hogy melyik fa, esküszöm.

/Nagy mennydörgés a válasz a szavaira./

Ádám: /megfenyegeti Lucifert/ Sejtettem én, hogy nem jóból lebzselsz körülöttünk. Azt hitted, Éva a gyengébb láncszem, ezért nála próbálkoztál? No, húzzál el, haver, mert bepancsolok egyet, ha büntetést kapok is miatta!

  

/A szín elsötétedik, majd vissza a szobába./

 

Ádám: /kikapcsolja a videót, és elgondolkozik./ Ez rendben van. De arra biztosan emlékeznék, ha lett volna még egy megkísértés…

/Ádám és Lucifer sakkoznak, Éva kötöget./

Lucifer: /kinéz a játékból/ Mit kötsz, Éva?

Ádám: /megelőzi a válaszban Évát/ Leginkább semmit. Köt valamennyit, aztán lebontja. Ezzel szórakozik már évszázadok óta.

Éva: /fel se néz a kötésről, méltatlankodva mondja/ Megnyugtat, tudod? A körmeimet nem reszelhetem állandóan!

/A két férfi összenevet, s míg Ádám gyanútlanul nevetgél, Lucifer lelop egy bábut, aztán diadalmasan felkiált/ Sakk!

Ádám: /hitetlenkedve mered a táblára/ Nem álltam ennyire rosszul, hogy sakkot kapjak! Lucifer! Ismerd el, hogy csaltál!

Lucifer: / csúfondáros mosollyal/ Bizonyítsd be! Egy revánsot, Ádám Úr?

Ádám: / durcásan rakja fel kezdéshez a bábukat, egy pillanatra megáll/ Neked tudnod kell: /Ádám feszülten figyeli Lucifer arcát/ Hány megkísértés volt?

Lucifer: /zavart lesz/ Egy, természetesen! De hogy jön ez ide?

Ádám: / érzi, hogy jó nyomon jár/ A kezembe került egy cikk, amely szerint kétszer volt. Kíváncsi voltam, te mit mondasz rá. Mert engem elbizonytalanított…

Lucifer: /láthatóan megkönnyebbül/ Mondtam, egyszer volt.

Ádám: / folytatja a bábuk pakolgatását/ Biztos?

Lucifer: /hamiskásan/ Ott voltál te is, nem?

Ádám: /gondolkodóba esik/

Éva: /dühösen felszisszen/ Ez lett a mániája!

Lucifer: /kap az alkalmon/ Éva asszony! Csak egy kósza ötlet… Ha én nyerem ezt a partit, kötsz nekem egy sálat?

Ádám: Sose kapnád meg. /nevetnek/ Van jobb ötletem. Ha te nyersz, választhatsz egy filmet tőlem, ha én, akkor én választok a tiédből.

Lucifer: /unja/ Olyan értelmetlen ez, Ádámka! Miért fogadnék veled, mikor egy izgalmas filmed sincs. Akkor már inkább játsszunk babban!

Ádám: /sértődötten/ Ez nem volt szép! … És ne menekülj ki a kínos beszélgetésből! Hány megkísértés volt?

Lucifer: Jaj, ne! Nem elég meggyőző neked, hogy még mindig itt vagytok a Paradicsomban?

Ádám: Itt vagyunk, de ebből nem következik logikusan, hogy…

Lucifer: /közbevág/ A boldog együgyűség és a logika! Kész vagy már?

/Csendesen játszanak, csak a lépések koppanását hallani egy ideig./

Ádám: Mit gondolsz, az Úrnak van humora?

Lucifer: /megátalkodik/

Ádám: /mentegetőzve gesztikulál/ Csak úgy eszembe jutott!

Lucifer: Van. Fejlett humorérzéke van. Ha körülnézel vagy akár magadra, ezer jelét láthatod.

Ádám: Magam is úgy gondolom, hogy nagy valószínűséggel humornak vesz bizonyos dolgokat.

Lucifer: /gyanakodva jól megnézi Ádámot/ De furcsa vagy ma!

Ádám: /mosolyog/ Furcsa? Te nemkülönben, Lucifer! Sakk-matt!

Lucifer: /a táblára mered/ Persze, te nem csaltál, ugye?

Ádám: /gúnyosan/ Ahhoz én túl együgyű vagyok, nem gondolod?!

 

/Elsötétedik a szín./

  

/Amikor világos lesz, egy könyvtár részletét látjuk, Ádám a könyvek között keresgél./

 

Ádám: / kiemel egy könyvet, nézegeti, visszateszi/

Angyal: /lép hozzá/ Látom, keres valamit. Segíthetek?

Ádám: /szórakozottan/ I-i-igen… Megkísértés-bűnbeesés témában, ha lenne valami…

Angyal: És mire gondolt? Dokumentum, szépirodalom, fantasy, romantikus, vers vagy próza? Esetleg zsurnalisztika… Úgy, mint helyszíni tudósítás, elemzés, kis színes?

Ádám: /izgatottan/ Helyszíni tudósítás? Talán azt nézném meg legelébb.

Angyal: Kérem, jöjjön velem! /egy pulthoz mennek, az Angyal leül a számítógép elé, pár másodpercig ütöget a billentyűkön, majd felnéz Ádámra./ Két találat van…

Ádám: /nagyon izgatott lesz, hebeg/ Kettő? Kettő? Két különböző szerzőtől?

Angyal: /rázza a fejét/ Ugyanazon szerző jegyezte mind a kettőt, két különböző helyszínről, két különböző időpontban. Melyik érdekli?

Ádám: Mindkettő!

Angyal: /ütöget párat/ A négyes asztalhoz szíveskedjen fáradni, ott elolvashatja őket.

 

/Ádám elindul, a szín elsötétedik./

 

/A szín kivilágosodik, Ádám, Éva és Lucifer állnak félkörben, az Újságíró hol az egyik, hol a másik orra alá dugja a mikrofont./

 

Újságíró: / Évához/ Nem izgult, asszonyom, hogy túl nagy lesz a kísértés, és nem tud ellenállni?

Éva: Nem izgultam. Tisztában voltam, vagyok azzal, hogy nagy a kockázat. Az Úr megmondta, hogy arról a két fáról nem ehetünk, a férjemmel mi ezt megbeszéltük, és elfogadtuk.

Újságíró: Nincs önben nagyravágyás?

Éva: Ez következne abból, hogy nem ettem az almából? Az Úr megadott nekünk mindent, és elég naggyá tett azzal, hogy megbízott bennünk. Én elégedett vagyok.

Újságíró: /Ádámhoz/ Nem félt, hogy a felesége hibázni fog?

Ádám: Egy percig sem! Éva okos asszony!

Újságíró: Mit tett volna, ha mégis elfogadja, és megkóstolja az almát? Követte volna a bűnbeesésben?

Ádám: /elgondolkozik/

Újságíró: Erre az eshetőségre nem is készült fel?

Ádám: Nem! Tökéletesen bíztam, és bízom most is Évában.

Éva: /hálásan Ádám oldalához törleszkedik/

Lucifer: / lenézően mosolyog rajtuk/

Újságíró: /Luciferhez/ Csalódott? Hiszen még cselt is alkalmazott, mégsem járt sikerrel, az első emberpár állhatatos maradt.

Lucifer: /negédes, mindenkit meg akar nyerni/ Nem, nem vagyok csalódott, ha úgy nézem, hogy jól ismerem Éva asszonyt, és tudtam, hogy semmi esélyem nincs bűnbe vinni. Ha csalódtam, akkor csakis önmagamban, mert nem sikerült kialakítanom egy nyerő stratégiát.

Újságíró: Miben látja a kudarc okát?

Lucifer: Kevés volt az idő. Igen, ha lehetőségem lett volna alaposabban átgondolni, ha kapkodás nélkül mérlegelhettem volna a lehetőségeimet, bizonyára most más lenne a végeredmény.

Újságíró: Ön tehát azt állítja, hogy nem volt biztosított az egyenlő feltétel?

Lucifer: /mélyen meghajol/ Ó, ilyet soha nem mondanék! Minden szabályos volt.

Újságíró: Ön azért nem az a beletörődős fajta! Mire készül?

Lucifer: /nagyon dühös a kérdés miatt, de türtőzteti magát/ Na, de kérem! Felnőtt emberek vagyunk!

Újságíró: Semmi bosszú? Semmi reváns? Nehéz elhinnem!

Lucifer: /nagy levegőt vesz/ Ez egy korrekt megkísértés volt, az eredményt elfogadom.

Újságíró: /Ádámhoz, Évához/ Gondolom, önök azért résen lesznek a jövőben is?

Lucifer: /nagyon dühös/ Nem hagyná abba?! Nem kell itt riogatni!

Újságíró: /nem zavartatja magát/ Tehát megismétlem a kérdést: Önök lezártnak tekintik a megkísértést?

Éva: /tanácstalanul Ádámra néz/

Ádám: Igen. Véglegesnek tartjuk.

Újságíró: Azt hiszem, nem világos a kérdés: Tartózkodnak-e a jövőben Lucifer Úrral barátkozni?

Ádám: Nem azonosak a köreink, de ha találkozunk, hát nem vagyunk ellenségek.

Újságíró: Kedves hallgatóim! Nézzék el nekem, hogy ezúttal nem fűzök kommentárt az eseményhez.

  

/A szín elsötétedik, Ádám a gépnél görnyed, néhány billentyű-kopogás, a szín ismét sötét./

  

/A szín kivilágosodik: ugyanaz az újságíró, de a haja ősz, a testtartásán is látszik, hogy megöregedett./

 

Újságíró: Nagyon érdekes kísérletnek lehetünk szem- és fültanúi. Egy izgalmasnak ígérkező előadás kezdődik nemsokára, de még mielőtt felgördülne a függöny, talán módunk lesz pár szót váltani Lucifer úrral, aki a darabot színpadra állította. /oldalra megy pár lépést, Luciferig/ Lucifer úr! Válaszolna néhány kérdésre, hogy hallgatóinkat precízen, első kézből tájékoztathassuk?

Lucifer: /készséges pózt vesz fel/ Természetesen. Kérdezzen bátran!

Újságíró: Nos, ez egy nosztalgia-előadás lesz, annak idején magam is láttam az eredetit. Mi indokolta a műsorra tűzését?

Lucifer: /kissé meggörnyed, hogy minél közelebb legyen a mikrofonhoz, szinte alázatos, a hangja rekedtes, sejtelmes/ Az idők változása. Úgy gondoltam, megnézzük, mit lehet kihozni belőle ma. Nagyon izgalmas feladat volt.

Újságíró: Van, amiben eltér az eredetitől?

Lucifer: Tulajdonképpen nincs, de ez mégiscsak más koncepció, hiszen nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy …

Újságíró: Van valami különleges benne? Én ugyanis ilyesmiről hallottam suttogni…

Lucifer: /felnevet, rövid kis műnevetéssel/ Jaj, ne hozzon zavarba, hogy máris beszélnek róla!

Újságíró: Nem, azt nem szeretném! Elárulná, hogy mitől lesz különleges ez a változat?

Lucifer: Ez titok lenne, de most már perceken belül kezdünk, nem kürtölheti szét. Arról van szó, hogy ez az előadás egy „commedia del’arte”. Úgy próbáltunk, hogy nincs betanult szöveg, mindenki improvizál, ez persze minden alkalommal minden szereplőnek merőben más és más szituációt eredményez. /affektálva/ Annyira, de annyira izgulok!

Újságíró: Köszönöm az interjút, de az előadás után még megkeressük önt is.

Lucifer: Én köszönöm, hogy kicsit elterelte a figyelmem.

Újságíró: Hogy is mondják ilyenkor? Kéz- és lábtörést!

Lucifer: /mosolyog, aprókat integet az ujjaival, és elvonul/

Újságíró: / utána oson/ Elnézést!…  Mondana valamit még a szereposztásról is?

Lucifer: /elhárító mozdulatot tesz/ Majd meglátja!

Újságíró: Annyit elárulhatna, hogy a régi szereposztásban látjuk az előadást?

Lucifer: /nem tudja magában tartani az örömét, összedörzsöli a kezeit/ Nem, nem! De reményeim szerint ők jobbak lesznek az eredetieknél! Sokkal-sokkal jobbak!

 

 

/A szín elsötétedik, az előadás előtti pillanatok színpadi-nézőtéri hangjai hallatszanak. Amikor a szín ismét világos, a paradicsomi részt látjuk, amelyben Éva már egyszer szerepelt a Kígyóval, de apró részletekben mégis más ez a díszlet, érezni az eltelt hosszú időt./

 

 

 folyt. köv.

Legutóbbi módosítás: 2010.11.12. @ 12:41 :: Józsa Mara

Szerző Józsa Mara 114 Írás
Nagy változások közepén vagyok - az írás ad erőt, az íráshoz pedig a zene.