Horváth Nóra : Holdpont

 

Oly könnyű a száraz virágpihe,

el is szállok vele a semmibe.

 

A súlytalan vánkos szabad,

visszahúzza egy rideg,

talpalatnyi marad. 

Nem a tiéd az otthon melege,

itt csak vendég lehetsz,

ámít az almakompót

forró leve, iszok,

jeges kása lesz,

amibe léket ver egy kanálnyi

langy-meleg.

Ott csak a szőnyeg alá söpörhetsz,

te vagy a parányi porszem,

hát hajítsd ki magad.

 

Csöppen a csap,

egy pislantás a többi között,

több vödörbe gyűjtöd,

mit a kapa a földbe ás.

Amíg a földedet te műveled meg,

hiába zamatosak a szőlőtövek,

nem ehetsz belőlük büntetlenül;

mind a tiéd, maroknyi kenyér-karéj,

s ami marad;

morzsányi maradék.

 

Eltűnök innen

a végtelen erdőbe,

a holdtölte utat mutat,

de addig is kérlek,

ne keressetek!

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).