sszegzés

…voltam már szobor, vágyfalat
egy éhes szájban, s ringató
két kar közt földet, vagy falat
támasztó senki. Változó,

hogy mi mindenen mehet át
egy test. És rajta mi minden…
De most már félti magányát:
porhótól piszkos az ingem.

De most már másként ér a csók:
tizennyolc éve álmodnék?
Álmom múltbéli ártalom,
de most már mássá változnék.

A számok elvesznek, kezemb?l
kicsúsznak. Egyenlet? Egyre megy…
Csak millió szürke agysejtb?l
maradni épen egyetlenegy…

Szerző Horváth Adrienn 0 írás
https://adriennhorvath.hu

6 Komment

Hagyj üzenetet