…voltam már szobor, vágyfalat
egy éhes szájban, s ringató
két kar közt földet, vagy falat
támasztó senki. Változó,
hogy mi mindenen mehet át
egy test. És rajta mi minden…
De most már félti magányát:
porhótól piszkos az ingem.
De most már másként ér a csók:
tizennyolc éve álmodnék?
Álmom múltbéli ártalom,
de most már mássá változnék.
A számok elvesznek, kezemb?l
kicsúsznak. Egyenlet? Egyre megy…
Csak millió szürke agysejtb?l
maradni épen egyetlenegy…
