Bonifert Ádám : Ha az isten félrenéz

Nyomtatás

Mikor az élet válságossá válik,

s tragédiák rágják napjainkat,

elvesztünk fontos értékeket,

elmennek, akik belénk nőttek,

az idő fáj, a tér sajog,

mintha nem lenne helyünk a világban,

nincs szilárd pont – csak az lehet,

hogy isten ilyenkor félrenéz.

Ha félrefordul, akkor nem lát mindent,

ahogy tanítják nekünk az igék,

felhőzött égen a napfény is sápad,

és a harmóniák szétesnek a létben,

a lélek nem válik hanggá a zenében,

színekké a festésben, formává szobrászatban,

szavakká a költészetben, mozgássá a táncban,

a lélek szegényedik, belül üresedünk,

az ember értéke pedig megkopik.

Ha félrenéz az isten, magadra maradsz,

bizonytalan úton ingatagon lépkedsz,

s rájössz, egyedül nem vagy még erős,

kellenek a léthez támaszok,

s akkor kell egy kis önvizsgálat,

önkontroll, lélektisztítás,

nyisd ki szemed a széteső világra,

magadra maradva is cselekedned kell,

s mindegy, hogy egyébként

mit nevezel istennek magadban.