Marthi Anna : Ép-ül

 

 

már megint ezek a kacskaringók

benne a ringás és a kacs

növénykarjaival táncba hív

keményet simogat

szeles időt is felkavar

és ha áll is

színe már őszi

ép-ült van ablaka

ajtaja ott a zár mohos

de annyi az emlék

régen elragadta már a fényeset

kopott de tud valami többet

adni maradandó ép-ül-et-et…

Legutóbbi módosítás: 2010.10.18. @ 20:22 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak