Kallo Imola : Zötyköl?dés

 

– Istenem, még két óra! – gondolta, amint kinézett a maszatos ablakon. A vonat ráér?sen zötyögött végig a tájon. Nagy füstfellegek jelezték útját, amint a dombokon fel-le tekerg?zött.

Még két óra, míg hazaérnek. Hetente kétszer tették meg az öt órás utat a legközelebbi nagyvárosba. A piacon adták el a kézzel készített gyöngyöket, kis faszobrokat, sz?tteseket. Nem volt nagy kereset, de mégis kiegészítette, amit a férje a bányában kapott. Nyáron jobban ment az üzlet. Turistacsoportok jöttek megcsodálni a város több-száz éves épületeit, és mindig bejöttek a piacra. Irigységgel vegyes csodálattal nézte mindig a turistákat. Furcsa, bolondos embereknek tartotta ?ket.

Lassan változott a táj, települések jelentek meg. A lebukni készül? nap utolsó sugarai ragyogták be ?ket. Eszébe jutott, hogy alig evett valamit egész nap. A lábainál lev? nagy letakart kosárból kend?be csavart cipót húzott el?. Egy mozgóárustól vette, ahogy ültek fel a vonatra. Még langyos volt, és a kend?n keresztül is érezte illatát. Oldalra pillantott, ahol az anyja szunyókált. Egy fél percig t?n?dött, hogy felköltse-e, majd mégis finoman megérintette.

– Mamó! Tessék, egyél.

Az öregasszony pislogott kett?t, megigazította kend?jét, majd elvette a feléje nyújtott karéjt. Fogatlan szájával lassan majszolni kezdte.

Szótlanul ettek. A kenyér minden falattal új er?t öntött beléjük. Megnyugtató volt és megszelídítette a gondolatokat. Az öregasszony inkább érezte, mint látta lánya mozdulatát, ahogy az a hasához nyúlt és álmodozó szemmel megsimogatta. Elkapta lánya pillantását, és hosszan nézett a szemébe. A fiatalasszony halványan elmosolyodott. Nem bántotta anyja fejcsóválása. Nem szólt még neki, még nem látszott rajta. Jól emlékezett, hogy milyen örömbe borult a szíve mikor kiderült. S mikor rágondolt, elfelejtett mindent. Elfelejtette, hogy még csak huszonnyolc éves, de már negyvennek látszik, hogy nap mint nap küzdelem az élet. Hogy sokszor fáznak, vagy beázik olykor a tet?, és nem mindig van friss víz vagy meleg étel. De ott van a férje, és a gyerekek. Igen, ?k mindent megérnek.

Kiegyenesítette a derekát, és hátrasimítva a haját, megfogta az anyja kezét.

– Már csak két óra és otthon vagyunk!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kallo Imola
Szerző Kallo Imola 16 Írás
Dr. Kalló Imola vagyok, Németországban élek. Lelkem mélyéről kiserkenő forrás apró cseppjeit próbálom átadni. Van, hogy jobban sikerül, van, hogy kevésbé. De mindenképpen próbálkozom.