Juhász Magda : Hogyha lennék…

Nyomtatás

Hogyha lennék f?zfa lombja,
f?zfa karom elringatna,

és ha lennék kis madárka,
minden dalom hozzád szállna.

És ha lennék búvó patak,

eloltanám a szomjadat.
Vagy ha kósza szell? lennék,
arcod körül lengedeznék.
Lennék lábnyom, út porában,
csillagfény az éjszakában,
rosszkedvednek múló perce,
napsugár, mely melengetne,
lennék kéz, mely megkeresne,
téged hozzám, elvezetne.
Hogyha lennék…de nem lehet,
ember vagyok, aki szeret.

Talán b?nös, talán igaz,
csöppnyi sóhaj, csöppnyi vigasz.