kék mint anyjáé
kacér mint ártatlanság
kacér mint ártatlanság
ha jártam nem emlékszem
ha esett elmosta az es?
feny?t? s valahol birsalma érett
lábikrában feszül? er?
hegyeket keres magának
mert még nem nyílik n?i ágyék
kepeszkedem sziklafokon
áthajlik rajta az árnyék
világító szemmel lopózó alak
visszanéz n?i kacérsággal
ez lehet amit nem hamisítanak
éghetetlen vágy árnyal
s te ott vagy el?ttem csalsz és félek
cirkuszi trapéz ringatta anyaméhed
