Tiszai P Imre : KÉT HÉT A KEDVESEMMEL… második nap

*

 

 

lépted csillagfény,

az álmok szép világa,

éledő remény

 

mosolyod fénylik

az ezüst sarló ölén,

a vágy felizzik

 

hangod bársonya

a végtelen dallama,

szerelem szava

 

öled tüze ég

a fénylő nyári éjben,

álom testetlen

 

virradat fénye

űz vissza a tegnapba

éjszaka lánya

 

 

… szép jó reggelt Kedvesem.

 

Látod! Mindig erre vágytam. Úgy ébredni, hogy első mosolyod nekem szóljon.

Álmos hangon rám szólj: — miért nem hagysz aludni…

De közben a mosolyod azt mondja, hogy jó velem ébredni.

Nos Álmoska, itt a kávé. Ne kritizáld, ezt a kávéfőzőt nagyon nem is ismerem, csak ösztönösen főztem, persze sok kávéval és kevés vízzel.

 

Puha a szád… és benne az éjszaka íze.

Kedvesem, hosszú út áll előttünk. Brnón keresztül irány Ausztria.

Ma egy különös helyre viszlek el. Itt Európában ritkaság és biztosan tetszeni fog.

 

Zuhanyzol?

Tegnap még szégyenlős voltál egy pólóban is… most meztelen sem takarod magad. Szép tested van. Öreg ember vagyok már, de bennem is tüzet tudsz gyújtani.

 

Szeretlek…

Kapjuk össze magunkat… reggeli… és indulunk… délre ott is vagyunk.

 

._._._._

 

Hát akkor leparkolunk, nyújtózunk egyet, ebéd és irány az állatok közé.

Gänserndorf-ban vagyunk. Jártam itt már kétszer.

Csodálatos.

Itt nem az állatok vannak bezárva ketrecekbe, hanem az emberek… mármint kocsikba vagy buszokba. Végül is valami picike igazságot szolgáltatunk néhány állatnak, hogy az evolúció rájuk rótt kegyetlen terhét… ha csak látszatra is… de eldobják és szabadnak érezzék magukat. Persze az is igaz, hogy ezeket az állatokat is jobb lett volna Afrikában vagy éppen Ázsiában hagyni és nem itt mutogatni őket.

Nos. Először is ebédelünk.

Hangulatos sramli zene szól itt mellettünk, lépjünk be.

Ne keress magyar ételeket. Az itt feltálalt gulyás valami szörnyű szürke szósszal leöntött főtt marhahúst jelent.

A bécsi-szelet ellenben akkora, hogy a fél asztalt beborítja és borjúhús.

Egy kis vörösbort iszunk hozzá, az nem okoz csalódást.

Utána gyerünk. Ez a délután szép lesz.

Először guruljunk végig a parkban. Van itt minden. Az afrikai oroszlán mellett ázsiai tigris, majmok, struccok, zsiráfok, még magyar marhát is látsz. Nézd azt az oroszlánt. Tényleg az állatok királya. És TE tudtad, hogy a hím oroszlán, ha vezér pozícióba kerül, akkor az elődje összes kölykét megöli? A saját kölykeinek csinálja a helyet.

Nem tudom miért, de néha ebben a dologban valami nagyon emberit érzek… de hát tudod, hogy én furán gondolkodok néhány dologról a világban.

 

Most, hogy kijöttünk a kocsit leparkoljuk és megnézzük az Acapulco ugró csoportot… ők egy toronyból ugrálnak egy alig kád-nagyságú medencébe… aztán az állatóvodát… a pingvin show-t… a madárházat… és még sok minden mást…

 

.-.-.-.-.-.

Elfáradtál?

Késő este van.

Aludjunk itt.

A faluban találunk kiadó szobát. Hangulatos, tiszta és barátságosak a „sógorok”.

Furcsa volt ugye, hogy a ház melletti pajtában, dézsában fürödtünk… még ha lubickolni is lehetett benne… akkora volt. Van valami regényes az ilyen dolgokban.

Jól érzed magad?

Fáradt vagy?

Dőlj le… én pedig folytatom a vallomásom:

 

– szóval… megnősültem. Akkor még nem volt meg a technikusim… tudod harmadik után otthagytam a sulit. Keményen dolgoznom kellett. Voltam rakodó a cukorgyárban, aztán dolgoztam a papírgyárban a hollandi malomban… aki ismeri a papírgyártást az tudja mit jelent ez. Voltam kocsikísérő… szóval rakodó. Három műszak mellett jártam iskolába és végre meglett a technikusi oklevél… de ez már más történet… majd holnap. Visszamegyek a házasságomhoz. Szerettem a feleségem. Szép volt. Ha az utcán végigmentünk megbámultak bennünket. Akkor még miniszoknya volt a divat és jó lábai voltak… én meg a kajakozást nem régen hagytam abba… még mindig fodrász-modellkedtem is… szóval jól mutattunk egymás mellett… csak éppen már távolodtunk is egymástól… nem ő….ÉN!…

Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy ne vegyem észre, ha valaki „figyel” rám… és tetszett is persze… és én is figyeltem másokra. Szerelmes voltam a feleségembe… de mások is kellettek… és én is másoknak. Egyszerű dolog ez. Elítélsz? Majd ha mindent elmondok, talán megértesz.

 

Kinyitom az ablakot… meleg van…

Nem dobod le magadról a pólód?… Nincs meleged?…

 

… na… megint elaludtál… hmmm… ez az én sorsom?

Nem baj csillag… aludj… ez a két hét arra szolgál, hogy kipihend magad… hosszú volt az év… elfáradtál.

Úgy látom, megint mehetek a fal mellé… nem baj… jó nekem bárhol… csak érezzem, hogy fülembe szuszogsz… jó hozzád simulni… és jó szeretni Téged…

Aludj Kicsim… vigyázok az álmodra… vigyázok rád…

Szeretlek…

 

szemedben tűz ég

szavadban a hang dalol

velem létezel

 

isten törvényét

ma emberként megszegjük

értem vétkezel

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén