Tóth Mária : Szomorúf?z

Szomorúf?z-hajamba

beletemetkezem,

eltakarja arcomról a bánat jeleit.

 

A világ nyitott szemmel jár,

de kíváncsi pillantásai

nem jutnak el a felszín mögé.

 

Maradok titokba burkolva!

 

Meghajló testemen

reszket? érzések cikáznak.

Az évek halvány red?i

b?römre karcolt tegnapok.

Megkopott kérgem alatt

elhalkult fájdalmak.

 

Lehajtott f?vel siratok egy napot.

A sors láthatatlan fejszenyomai

hasogatnak zakatoló szívemben.

Megrogyok!

 

Az élet partján állok,

magányos f?z vagyok.

Fájdalmamból nem adhatok,

-senki sem rogyhat bele-

alázattal meghajolva

áldásért imádkozok.

Legutóbb szerkesztette - Tóth Mária
Szerző Tóth Mária 16 Írás
Tanító vagyok és zenét oktatok. Szeretek a gondolatok világában szárnyalni, merengni és persze alkotni. A líra, a hit , a szerelem, a szenvedély és a természet jelenik meg verseimben. Érzékeny világomban jól érzem magam. Belsőm tükre: maga az alkotásom.