László István : Negyvennégy

az ajtó nyitva
-talán várnak-
koppanó léptek
elhalnak

ágyszélen ülni
csendet majszolva
a megszokott képek
fogvatartanak

üres falakon
pajkos fény játszik
árnyékok táncolnak
a hétköznapi porban

gondoltam szépeket
-álmodni felesleges-
kitártam ablakokat
szétrugtam torlaszokat

negyvennégy évem
-megszokhattam már-
negyvennégy gyerek
játszik a porban tovább

Legutóbb szerkesztette - László István
Szerző László István 44 Írás
Olvasok, zenélek, filmezek, írok.