Seres László : Locsoló vers

Szomjas a föld por veri fel

Itt a Húsvét, locsolni kell

Áll az ágyú vízzel tele

Hímes tojás a kereke

 

Lány, menyecske bújj most elő

Buzogj, mint egy vízelnyelő

Hozzon áldást drága cseppje

Gyógyírt bajra, tépett sebre

Reményt, hogy lesz termő ága

Rügyeteknek fénye, árnya

 

Ágyúm vízzel újra töltöm

Szuflám örök akkutöltőn

Hull a permet, harmat, pára

Szelíd nőre, vad virágra

Mikor végül kiszáradok

Bűneimért ti szánjatok

Locsoljatok fel, ha láttok

Szép asszonyok, Tündér lányok

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.