Avi Ben Giora. : Egy válás története

*

 

Egy válás története

 

Hogy is kezdődött? Ki tudja ennyi idő után. Átlagosnak gondolt egy–két találkozás után döntöttek úgy, hogy összeházasodnak. A szülők persze nem voltak oda az ötletért. Margit akkor múlt tizennyolc éves, éppen hogy túl az érettségin. Miklós a jogi egyetem második évfolyamát végezte. Mellette sportolt, ez hozta össze őket. Margit egy sérülés miatt kénytelen volt abbahagyni az aktív sportot, viszont lelkes néző és rajongó maradt. Szinte minden egyes nagy versenyre elkísérte a csapatot, mint szurkoló. Egy nemzetközi verseny után, amit Miklós megnyert, a bulin jöttek össze. Miklós a már megszerzett sportkarrier mellé rendes polgári foglalkozást akart. Margit is szeretett volna tovább tanulni, de közbeszólt ez a váratlan kapcsolat. Kezdetben még nem gondoltak arra, hogy ebből házasság is lesz. Már előzőleg is sokat találkoztak és beszélgettek, de Miklós túl fiatalnak és éretlennek gondolta magához a lányt. Aztán mégis megtörtént, ami megtörtént és nem következmények nélkül. Mivel Margit meg akarta tartani a gyereket, Miklós is úgy döntött, összeházasodnak. A szülők, főleg Margit szülei nagyon is ellenezték az egészet.

– Miért vagy te ilyen bolond Margit? – korholta az anyja. – Egy gyerek nem a világ. Ilyen fiatalon elvágod a jövődet. Mikor akarsz majd tanulni és karriert csinálni? Ez a Miklós egy önző fiú, miattatok nem fog lemondani semmiről sem.

– Ismerem egy ideje. Tudom mindene a sport és a karrier, de bele fogunk mi is férni ebbe a képbe.

– Te lány gondolkozzál! Most leszel tizenkilenc éves. Ha megszülöd a gyereket és otthon is maradsz vele, az cirka öt év. Akkor tudod beadni az óvodába. Miklós addigra kész ügyvéd. Huszonnégy éves fejjel visszamenni az iskolapadba? Na meg hozzá egy gyerek is. Mi a biztosítékod, hogy Miklós elenged majd tovább tanulni.

– Anyukám igazad van, de mindent megbeszéltünk és menni fog.

Miklóséknál is szinte szóról szóra hasonló „fejmosások” mentek. Csakhogy itt más problémák is voltak.

– Szóval el akarod venni feleségül. És hol akartok lakni? Miből fogtok élni? Még van három éved, amíg kész leszel.

– Lakásunk nincsen még, de talán, mint élsportoló és fiatal házasok kaphatunk valahol.

– Álmodsz fiam. Mondjuk, kaptok valóban egy lakáskiutálást, mert az egyesület tud oda hatni, hogy mint soron kívül kiutaljanak. Miből akarod fenntartani? Mert rezsi az van, és enni is kell meg a gyerek is ott lesz.

– Megoldjuk.

– Mikor? Hiszen két hónap múlva akartok összeházasodni, amíg Margit nem kezd el „tolatni”.

– És mi lenne, ha ideköltöznénk? Margit segítene neked anyám, és te is segítesz majd neki a gyereknél.

– Én? Apád és te éppen elég munkát adtok nekem. Még egy meny és egy gyerek is? Na erről szó sem lehet. Különben is apád biztosan ugyanígy gondolja.

Ám Miklós apja másképpen gondolta.

– Nem bánom gyertek ide, éljetek itt, amíg nem kaptok lakást. Elférünk, hely az van. Az anyagiakkal sem lesz sok gond, tudlak titeket támogatni, amíg nem végzel. Anyád lesz a probléma, de majd megoldom ezt is. Elvégre nagyapát csináltál belőlem.

Ennyi sok bonyodalom után végül is összeházasodtak. Minden kezdet nehéz és ez sem volt könnyebb, de Margit álmában nem gondolta, hogy egy ilyen anyósa lesz. Azt tudta róla, hogy egy nagysága és hidegvízbe nem teszi a kezét, mert a férje megkereste azt a pénzt, amiből fényesen élhettek. Igaz közrejátszottak ebben más dolgok is. Nem amiatt volt vezető beosztása a kedves papának, mert valami, hú de nagy szaktekintély volt a szakmájában. Ismeretség, szívesség, bank és sok minden más tényező miatt. Mindezek ellenére hétországra szóló lakodalmat csaptak. Margit anyja még a templomi esküvőt is kierőszakolta.

Telt–múlt az idő és megszületett Andrea. Margitnak nem volt könnyű az anyósa rigolyáit elviselni. Mindenbe belekötött, semmi sem volt jó neki, ahogy Margit csinálta. Mikor Miklós lediplomázott, sikerült lakást is szerezniük. Nagy kő hullott le Margit szívéről. Végre saját életet élhetnek, nem kell senkihez sem alkalmazkodnia. De a sors nem ezt hozta. Anyósa rendszeres vendég volt itt is. Andit óvodába adták és már semmi sem állt annak útjában, hogy Margit ismét beüljön az iskolapadba. Miklóssal meg is beszélték, hogy beiratkozik az orvosira. Sikeresen felvételizett, felvételt nyert az egyetemre. Ám Miklós anyja, mint annyiszor, most is közbeszólt.

– Te mégis mit képzelsz? Majd Miklós fog eltartani téged? Nem lesz ideje a sport meg minden mellett, hogy mindennel foglalkozzon.

– Ne tessék haragudni, de Miklóssal ezt már megbeszéltük. Amikor ő tanult én csináltam mindent, most váltunk.

– Mit csináltál te? Én tartottalak el titeket nálam laktatok és a gyereked is én pesztráltam.

Szó szót követett és Martgitnál betelt a pohár.

– Most volt elég. Én a maga fiával akarok élni és nem magával. A számláimat majd rendezem. És most tessék szíves lenni innét elmenni. Ez az én lakásom. Akkor tessék majd jönni, ha én és a lányom nem vagyunk itt.

– Mit képzelsz te? Ki akarsz engem innét dobni? Csak nem képzeled?

– Tudja mit? Akkor mi megyünk.

Gyorsam összecsomagolta, amire szüksége volt és otthagyta a leforrázott anyósát. Hazaköltözött az édesanyjához. Napokig nem volt se telefon, se semmi. Furcsállta, hogy Miklós nem keresi. Végül is anyja unszolására felhívta Miklóst, de a férje rögtön támadott.

– Vártam, hogy fel fogsz hívni, és valami magyarázatot adsz.

– Nekem kellene magyarázatot adnom? Anyád úgy viselkedett velem, hogy az több a soknál.

– Egy pillanat, hol vagy most?

– Hol lennék? Itthon anyámnál.

– Valami nem stimmel. Anyám azt mondta, hogy fogtad a gyereket, nagy dérrel–durral elmentél és csináltad neki a hisztit.

– Én nem hisztiztem. Ide figyelj, én kibírtam azt az időt, amíg te megszerezted a diplomád. Úgy érzem, nekem is jogom van tanulni, hiszen megbeszéltük, hogy váltunk. A gyerek óvodában van, anyádnak igazán semmi gondja most már velünk. Ennek ellenére örökösen beleszól az életünkbe. Én veled házasodtam össze és nem vele. Ha még mindég ekkora hatással van rád, és te neki adsz igazat, akkor beadom a válópert.

Feszült csend támadt a vonal túlsó végén.

– Miért akarsz válni, megbolondultál?

– Én veled akarok élni és nem az anyósommal. Tudom, hogy nekem is meg vannak a magam „heppjei”, de azokat már megszoktad, mint ahogy én is azt, hogy néha hetekre itt hagysz minket a gyerekkel, hol verseny, hol tárgyalás. Soha nem vetettem ezt a szemedre. De nem tűrök beleszólást az életünkbe. Az én szüleim sem szólnak bele semmibe sem. Pedig megtehetnék.

– Margit lerendezek mindent, gyertek vissza.

Hosszas rábeszélés után végül is visszaköltözött Margit. Már a második szemesztert végezte, amikor újra kitört a vihar. Andi kezdte az iskolát, de Miklós anyja nem akarta, hogy a hozzájuk közel levő új iskolába írassák.

– Még hogy oda, ahol mindenféle szedett–vetett népség gyerekei tanulnak. Egy diplomás család gyereke nem járhat ilyenekkel egy iskolába.

– Mit számit ez? Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint akiket le tetszik nézni. Én még nem vagyok diplomás, tanulok. És elnézést, de Andika a mi gyerekünk.

– Nekem jogom van az unokám életébe beleszólni!

– Nincs joga! Ezt már számtalanszor megbeszéltük. Az én életem, az én gyerekem.

Miklós éppen külföldön volt, amikor a vita kirobbant. Az anyja persze nem hagyta ki, hogy felkeresse őket, de Margit nem engedte be. A rendőrséggel érkezett mondván, hogy kizárta a menye és nem akarja beengedni. A rendőrök nagy nehezen megmagyarázták neki, hogy ez nem az ő lakása, hanem a menyéjé, aki azt enged be, akit akar.

Mikor a férje hazaérkezett, Margit már kész tények elé állította.

– Miklós! Én igazán sok mindent megpróbáltam. Elkapkodtuk és nem sikerült. A saját életemet és függetlenségem nem akarom feladni. Te képtelen vagy dönteni, anyádat leszerelni, jobb, ha elválunk. Nem akarom azt az életet élni, mint a szüleid. Apád sosincs otthon, és ha mégis, akkor is csak a vita van. Nem akarom kritizálni őket, de otthon azért nyel le mindent az anyád, mert így megvan mindene.

– Ezt a hangod kikérem magamnak. Én sem szólok bele a családod életébe, és nem is kritizálom azt.

– Nincs is mit. És én sem tűrném el. Ezt én csak neked mondom, nem nekik. Neked azonban még mindig nagy a kötődésed anyádhoz, én viszont ezt tovább nem tudom tolerálni.

Kezdetét vette a válási perpatvar. Miklós a lakást „nagyvonalúan” Margitra hagyta. Nem is tudott volna mást csinálni, hiszen vagy elcserélik két kicsire, vagy kénytelenek lettek volna megosztani, amit egyikük sem akart. Sőt Margitnak gyerektartást is megítéltek, de lemondott róla. A válást kimondták polgárilag, de az egyházit azt nem tudták felbontatni, mert katolikus esküvő volt. Margit nem csinált ebből ügyet. Lediplomázott és elkezdte élni az életét kettesben a lányával. Miklós nem kereste, még a lányára sem volt kíváncsi.

Közben Margit megismerkedett egy hasonszőrű, gyermektelen, elvált férfival. Házasságot akartak kötni, de nem ment, mivel dacára annak, hogy polgári házasságukat rég megszüntették, anyakönyvileg még mindig házastársakként voltak elkönyvelve. Margit hiába bizonygatta minden helyen, hogy elvált és erről hivatalos papírja is van, nem tudta elintézni, hogy az egyházi esküvőt semmissé nyilvánítsák. Polgárilag össze is házasodtak természetesen, de volt anyósa igyekezett megkeseríteni az életüket, ahol tudta. Mindenfélét terjesztett a volt a menyéről, amiért Margit bírósági eljárást is indíttatott ellene, amit persze meg is nyert.

 

Egy nap a rendőrség jelent meg Margitéknál.

– Velünk kell jönnie asszonyom a kapitányságra, néhány kérdésre válaszolnia kell.

– Milyen ügyben?

– Volt férje édesanyját halálos balesett érte. A tettes elhagyta a baleset színhelyét, ezért kerestük meg önt is.

– Bocsánat mi közöm nekem ehhez? Nem én gázoltam el, vagy azt akarják mondani, hogy esetleg…

– Pontosan ezért szeretnénk, hogy velünk jöjjön, ennek tisztázása végett.

Mit volt mit tenni, Margit elment a rendőrökkel. Természetesen tisztázta magát. A tettest még nem találták meg, de mivel minden percét megfelelő, tökéletes alibivel tudta igazolni, elengedték.

– Átok ül rajtam – mondta Margit a férjének. – Én nem kívántam a vén szipirtyó halálát, de mégis elvitte az ördög. Mindenre gondoltam volna, csak arra nem, hogy még halálában is borsot próbál törni az orrom alá.

– Felejtsd el az egészet, mint ahogy eddig mindent. Vége a terrornak és mindennek. Végre élheted a normális életedet.

Legutóbb szerkesztette - Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.