de, hogy megéld, ahhoz tekints előre.”
(Soren Kierkegaard)*
Szép ünnep a Húsvét, amit apraja, nagyja örömmel vár. A fiatalok azért, mert furdalja az oldalukat a kíváncsiság, ugyan mit hoz a nyuszika. Időben szedik a rengeteg füvet, amiből fészket raknak. Este alig jön álom a szemükre, reggel nem kell keltegetni őket, rohannak a fészekhez. Bármi is annak a tartalma, csillognak a szemek, tele marokkal hívják szüleiket: nézd, nézd mit hozott a nyuszi. Majd keresni kezdik a tojásokat, meg egyebet, amit szétszórt a nyuszi a kertben. Örömrivalgás veri fel minden kisgyermekes ház környékét. A szülők meglepetést színlelve ujjonganak, látva csemetéik lelkesedését.
Ahol már tudják a gyerekek, hogy a nyuszi szerepét a szülők töltik be, az öröm ott sem marad el, mert azt kapnak, amire szükség van, azon kívül egy kis édességet, gyümölcsöt mellé és kész.
És a felnőttek? Azok nem örülnének meg egy kis meglepetésnek? Dehogynem!
Nálunk az idén a gyerekek mellett a család kapott még ajándékot egy-egy sólámpát. Járt érte ezer puszi, meg köszönet. Volt megelégedett arc, öröm és mosoly.
Az ebédnél szaporodott a család egy taggal, a legidősebb unokám fiúja is velünk volt. Isten hozta, mindaddig, míg szereti az unokámat.
Vidám hangulatban telt el az ebéd.
Igaz, megijedtem, hogy kevés lesz a májgombócos leves, és főzettem a lányommal még egy adagot. Persze több mint fele megmaradt, meg a húsokból is maradt elég, nem elég, hanem bőven elég, így hétfőn nem kell senkinek sem főzni, ismét van mit enni.
Férfias módra bevallom, hogy az orosz saláta nem sikerült. Én a tejfölre fogom, mert a megszokottat nem kaptam meg, aztán adhattam hozzá eget, szelet, még a kutyák, macskák is otthagyták. Erről ennyit. Szerencsére volt másfajta köret, savanyúság, így nem hiányzott senkinek az én speciális tejföllel készített salátám.
A kalácsom ehető volt az egyik fajta, a másik meg sikeres lett. Mindenki válogathatott, aszerint, ilyen kalácsehetnékje volt: puha vagy kemény. Egyedül a vendégváró rózsácskáim nem lehet elrontani, az mindenkinek foga alá való volt.
Kellemes beszélgetésben teltek a délutáni órák. Lassan kettesben maradtunk a lányommal, és úgy döntöttünk, pihenünk egyet, és csak azután megyünk ki a konyhai csatatérre.
Éppen csakhogy letettem a fejemet, csöngött a telefon.
— Vedd már fel kislányom, te eléred, biztos valaki húsvéti ünnepeket köszönt.
Felvette a kagylót, csodálkozóvá válik az arca, és nyújtja felém a telefont
— Igen, tessék — szóltam a telefonba.
Egy kedves ismerősöm hangját véltem felismerni, aki alig hallhatóan, nehezen ezt mondta:
„Bevettem az orvosságaimat, csak tőled búcsúzok el Radmilám. Meg akarok halni!”
Pillanatok alatt elszállt a fáradtságom, felugrottam, és rákérdeztem: „Hol vagy Valikám? Le ne tedd a kagyló! Hívd a mentőket, de rögtön!
— Mobilról hívlak. Ne szólj senkinek! — Ezzel megszakadt a vonal.
Szerencse, hogy a lányom még velem volt. Közös ismerősünket hívtam, de ő sem tudta, sem a mobilja számát, sem a pontos címét. Felhívta lányom a rendőrséget, őket szerettük volna kiküldeni hozzá, de ott senki sem vette fel a kagylót.
Ekkor felhívtuk a még hivatalos státuszban levő férjét, akivel külön élnek, és értesítettük az esetről. Megkértük, ő intézkedjen tovább, szóljon az első házasságából született fiának. Rendezkedjen. Menjen el az anyjához, nagy baj van!
Megígérte, megteszi a kellő lépéseket.
Ne legyen rá kíváncsi senki sem, milyen lelkiállapotba kerültem a lányommal együtt.
Megtalálják-e időben? Odahaza van-e? Mit kellett volna még tenni, hogy segítsek rajta?
Vártam a volt férj hívását, de a telefon némán állt a helyén, meg nem csörrent volna semmi pénzért sem.
Végre!
— Te vedd fel, lányom!
Felvette.
Hallom, csak annyit mondott: nagyon szívesen. Ezután letette a telefont.
— Mondd már ki, mi van?
— Megtalálták. A fia hívott és köszöni, hogy segítettünk.
Pár perc múlva ismét csörög a telefon, most a volt férj értesített bennünket, hogy a fia rátörte az ajtót, elvitette a kórházba, és rendbe jön a volt felesége.
Még egy kicsit beszélgettünk, és ezután megnyugodtam.
A mosogatást hétfőre halasztottam.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.05. @ 16:00 :: Markovics Radmila
