Ha kívülről látnád – úgy ahogy vagy – magad,
hiszen oly’ részeg vagy, mint a szamár,
indulatnál haza, asszonyod visszavár,
a méregtől feje, mint hordó, úgy dagad.
Tegnapi ígéret, mint a Nap, oly távol
– hogy nem iszol többet, azt mondtad neki
míg a sodrófával majd’ szemed verte ki –
aztán ittad a sört literes kupából…
Hátadon, fejeden üt, ahol csak ér.
Anyádról azt mondja, hogy öreg s „ledér”,
rólad meg, hogy „disznó”, na meg azt, hogy „kappan”.
Szemed alja kéken, homlokod dagadtan,
orrodból lassan szivárog a vér,
az utolsó pofon már csak nem is csattan…
Egy asszony szemével-
Na, hogy a rossz fene
végre hazaette…
Muslincák köröznek
bágyadtan felette,
cipője lehányva,
a szája kanális…
Megjósolta apám,
és szegény anyám is…
Egyszer józanodj ki!
Most bűzlesz a sörtől,
de holnap lekaplak
mind a tíz körmödről!
– Lelököm az ágyra.
Lepedőnek – annyi.
Nem fogom a cipőt
mégsem rajtahagyni!
Kioldom az övet,
a nadrágját tépem,
koszosan nem hagyom
rajta semmiképpen…
* * *
… Minden megbocsátva!
Szent a béke ismét!
Mert ez a jó ember
eltakarta „kincsét”,
rám kiabált: – Hölgyem!
Hagyjon békén, kérem!
Engem otthon vár a
kedves feleségem!!!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.20. @ 17:00 :: Zalán György