— Nem, ne menjünk ma moziba. Unalmas film megy, meleg is van, egyébként is mindig ott lógunk.
— Hát akkor hová — kérdezte Ági —, a ligetbe?
— Menjük hozzánk, nincs otthon a muter, ígérem, rendes leszek.
— Jó — egyezett bele Ági, de nem bírta ki gonoszkodás nélkül —, puszi se lesz?
— Dehogynem, sőt.
— Mi az, hogy sőt?
— Esőt jósoltak — próbált viccelni, azután mégis kibökte, amit gondolt.
— A puncidra.
Közben azt gondolta, hogy Ági ezért nagyon megharagszik, de ahogy rásandított azt látta — mosolyog.
Négy hónapja jártak együtt, és még sosem lehettek kettesben. Nagyon szerelmesek voltak. Átfogta Ági vállát és elindultak. Zavarban voltak mindketten, nem volt kedvük beszélgetni, siettek. Ági négykor ért be a busszal, és hétre haza kellett érnie, szigorúan fogták otthon.
Tíz perc alatt odaértek, de a zavar tovább fokozódott. Leültek az ágyra, és akadozva beszélgettek, pár perc múlva kínjában feltett egy kávét. Aztán mégis valahogy egymás mellé ültek, valahogy mégis elkezdtek csókolózni, amikor az utcáról kiabálás hallatszott.
— Ági, Ági! Gyere ki, tudom, hogy ott vagytok!
Óvatosan kisandítottak a függöny mögül, az utcán Ági anyját, és a szomszéd utcában lakó munkatársnőjét látták. A kiskaput próbálták kinyitni, de nem ment, szerencsére bezárta, amikor hazaértek.
Megállt a vér mindkettőjükben. Ágit a tizenhat évével szülei gyereknek tekintették, nagyon kellemetlen volt a lebukás. Úgy látszik vigyázatlanok voltak, izgalmukban nem figyeltek, elmentek a munkatársnő háza előtt, aki rohant értesíteni Ági anyját.
A kaput nem tudták kinyitni, és némi tanakodás után Ági anyja elment az ő anyjáért, a másik nő pedig ott maradt addig őrködni. Széles mosollyal járkált fel-le, mint egy porkoláb.
Óvatosan kinyitotta a szobaajtót, az előszoba ablak alatt a takarásban négykézláb kiosontak a hátsó szobáig, majd a konyha hátsó ablakán kimásztak a kertbe. A ház mögötti málnásban lehajolva elfutottak a hátsó telekhatárig, átmásztak a kerítésen, átszaladtak a szomszéd udvarán, és kint voltak a Bercsényi utcában. Fellélegeztek mindketten, elindultak a Fő utca felé.
Neki külön teher lett volna az egész, Ági anyja még az elején megígértette vele, hogy egy újjal sem nyúl a lányához. Közben szinte a falhoz préselte a nagy melleivel, ő meg kínjában, hogy szabaduljon mindent megígért.
— Micsoda szemét nő ez a Kovácsné — mondta sírva Ági —, a részeges férje meg az idióta lánya miatt mindenkinek betartana. Anyámtól sem ezt vártam, teljesen hülyegyereknek kezel. De most megkapja a magáét, ahogy ismerem még órákig itt fog hisztériázni. Közben szépen elmegyünk hozzánk, apám sincs otthon, csak este jön haza. Gyere.
De neki már elment a kedve mindentől, főként attól, hogy Ági anyjának az ágyába feküdjön.
— Nem, Ágika, ne csináljuk, majd legközelebb.
— Persze te is ilyen vagy, neked is anyám a fontos, azt hiszed, nem láttam, hogy összebújva sutyorogtok? Talán szerelmes vagy belé?
— Hogy mondhatsz ilyet? Én téged szeretlek, azt gondolod, hogy nekem ez így jó?
— Hát akkor gyere, nem emlékszel mit ígértél? Húsz perc alatt ott vagyunk.
— Nem Ági, ma már nem megyek sehová, hazakísérlek, de nem megyek be.
De nem lehetett meggyőzni, folyt a könnye, úgy sziszegte: — nem kell, ne is kísérj sehová, menj vissza anyához, biztosan örülni fog neked. Majd lesz, aki eljön velem, majd elhívom a Gabit!
Előtte Gabival járt, miatta szakítottak. És megdöbbenve látta, hogy komolyan gondolja.
Mérges lett.
— Elegem van belőled, meg az anyádból is. Hívd a Gabit, vagy akit csak akarsz.
— Ez az utolsó szavad?
— Igen, ez.
Ági megfordult, elment, csak állt és nézte, ahogy a sarkon eltűnik. Várta, hogy mégis hátrafordul, vagy megáll, visszaint, de nem. Végül is utána szaladt, de már nem látta sehol. Elment Gabiék házáig, ott leskelődött, ott sem látta. Elkeseredetten indult haza. Otthon már nyitva volt az ajtó, a konyhában az anyja kávézott Ági anyjával, meg a munkatársnőjével.
— Csókolom.
— Merre jártál? — kérdezte az anyja.
— Feriéknél voltam.
— Ágikával?
— Nem. Összevesztünk, ő már megint a Gabival jár.
— Micsoda? — kérdezte Ági anyja —, hát nem itt voltatok?
— Nem, nem is láttam ma — hazudta —, a Gabinál kell keresni.
— De hát a Juliska látott titeket erre felé jönni.
— Az kizárt.
— Nahát — csodálkoztak, azután összeszedelőzködtek, az anyja kikísérte őket, Ági anyja a kapuból még visszajött.
— Tudod, az a véleményem, hogy nem is volt hozzád való.
És már megint nekiszorította a falnak a nagy melleivel, ő közben Ági kis almamelleire gondolt, és igyekezett kiszabadulni.
— Biztosan találsz hozzád illő sokkal komolyabbat, tudod…
Nem tudta befejezni, az első pofont ekkor kapta, a másikat pedig amikor nekiesett a hűtőnek.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.23. @ 13:28 :: Torjay Attila