Seres László : Nők, virágok

2010.03.03. Seres László Vers 22
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Naponta körbevesznek a nők,

mint sziklakertet a virágok.

Kőszírt sejtjeim között őrzök

kék zuzmókat és zöld mohákat.

 

Nem kellenek az orchideák,

violák, pálmák, liliomok.

Gyökértelen csalfa ideák,

könnyet ejteni értük nem fogok.

 

Az vonz, ki szívemben megmarad,

szépsége nem égi fénybe vész.

Belém ivódik, mint friss harmat

föld íze, s velük leszek egész.

 

Futó cserjéim gyöngye véd meg.

Zuzmók emésztik el testemet.

Belőlem táplálkoznak, én meg

velük oltom szomjam, éhségemet.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.03. @ 18:27 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.