Amal Richard the Great : Mindent mondó sóhajom

Szeretnék veled beszélgetni néha…

Elmondani, hogy ha itt vagy, jó nagyon.

Bennem lényed, mely felébreszti léha,

hegyoldalnyi porba rejtett, hófagyott,

 

mégsem kihunyt, pislákoló csillagom…

S csak nézlek bambán, boldog mosollyal,

ébren is úgy, mint álmodó kis vakond.

Ha érted szavát: dolgozom most a

 

szívzörget?, mindent mondó, vakon

látó, ?szinte szép sóhajon.

Legutóbbi módosítás: 2010.03.20. @ 09:27 :: Amal Richard the Great
Szerző Amal Richard the Great 5 Írás
Nagy Gábor Imre vagyok, 3 éves koromban ákombákomokat vetettem papírra, s órákon át képes voltam "felolvasni". De lassan e vágyam feledésbe merült. Midőn néhány éve, egy agydaganatból gyógyulva, egyszer azt rémálmodtam, hogy egy irdatlan magas ház ablakán meredek ki egy távoli, jövőbeli városra, s az ablakon visszeverődött tükörképem: ősz haj, ráncok mögé bújt arc... elszaladt felettem az élet, s úgy éreztem, hogy semmit nem tettem... semmi olyat, amitől büszkén nézhetnék bőröm korcai kozé bújt, rám kérdőn meredő szempárba.... "No igen... Azért írhattam volna mondjuk egy könyvet...Hmm...vagy talán többet is." Felébredtem, s azóta a már ajándéknak számító időt igyekszek kihasználni, s írásra is szakítani belőle.