Holló László pályázat
Apám is aratott. Tudom:
fontos a kasza tartása,
a pontos, nyugodt er?vel
adagolt lendület,
s f?ként az él –
a kaszafenés
nem szusszanásnyi
szünet!
Fest? szerettem
volna lenni: csodás
ahogy embernyi Mindenséget
zár bármekkora keret!
Állványra tenni…
Paletta, festék,
s jöhet az ecset.
Kaszáló parasztok.
Nézem a m?ved, Holló László.
Színekkel hangzó,
testvéri csend.
Csak a csillagok
mérhetik ki
így a végtelent!
A széles karimás kalap
alatt már gyöngyverejték
csorog,
a búza sárga tengerébe
belelátva
szarkalábak,
pipacsok.
Megriadt nyúl fut,
az égbe ijedt fürj röpül.
Pacsirtát hallok:
éneke szálán
leng.
Konokul surrog, suhog,
d?l a rend.
Hátrább a másik arató…
De marokszed?k hol vannak?
Hiány!
– Így, ezzel üzen
a Mester:
valamit várt!
Távolban
zsúpfedeles tanya
tudatban sejl? akácfáival.
Fölül: sötéted? ég –
rám bízva:
enyhet adó borulat
vagy készül? vihar!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.04. @ 14:24 :: dudás sándor
