dudás sándor : Kaszáló parasztok

 Holló László pályázat

 

Apám is aratott. Tudom:

fontos a kasza tartása,

a pontos, nyugodt er?vel

adagolt lendület,

s f?ként az él –

a kaszafenés

nem szusszanásnyi

szünet!

 

Fest? szerettem

volna lenni: csodás

ahogy embernyi Mindenséget

zár bármekkora keret!

Állványra tenni…

Paletta, festék,

s jöhet az ecset.

 

Kaszáló parasztok.

Nézem a m?ved, Holló László.

Színekkel hangzó,

testvéri csend.

Csak a csillagok

mérhetik ki

így a végtelent!

 

A széles karimás kalap

alatt már gyöngyverejték

csorog,

a búza sárga tengerébe

belelátva

szarkalábak,

pipacsok.

 

Megriadt nyúl fut,

az égbe ijedt fürj röpül.

Pacsirtát hallok:

éneke szálán

leng.

Konokul surrog, suhog,

d?l a rend.

 

Hátrább a másik arató…

De marokszed?k hol vannak?

Hiány!

– Így, ezzel üzen

a Mester:

valamit várt!

 

Távolban

zsúpfedeles tanya

tudatban sejl? akácfáival.

Fölül: sötéted? ég –

rám bízva:

enyhet adó borulat

vagy készül? vihar!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.04. @ 14:24 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.