Shakespeari….(rügyfakadás)
Fehér fejét büszkén felemeli,
majd lerázza válláról a h?s havat
Fél, hogy a tél újra betemeti,
de t?r, hisz’ érzi a közelg? tavaszt
Gyenge napsugár simogatja már –
Fülébe dúdolászva zúg a szell?,
reszketve bár, de boldogan kivár –
Hiába sötét még a fürge felh?
Rügyek születnek fázós ágakon,
?k is várják a kikelet varázsát
Néhány hét, és elolvadt szánakon
hazatér a tél, s elsírja bánatát
Jöv?re visszatér – fagyot csiszolva –
de addig életünk virágzik újra!
