Vadászi Árpád : Sírfeliratok IV.

Futott és fel akart ugrani a buszra

egy szuszra.

Elérte a buszt,

de megcsúszott és a kerék

kinyomta bel?le a szuszt.

 

 

Bérbe adta házát és a telkét,

legvégül meg kiadta a lelkét.

 

 

Úgy vélte,

a halál a botrány ellen védelmet nyújt,

szégyenében gyorsan a föld alá bújt.

 

 

Istennek hála,

rád?lt egy bála.

 

 

Amir?l szól sírkövén e strófa,

egy különös légi katasztrófa.

Halála nem mindennapi eset,

egy repül?gép a fejére esett.

 

 

A lósportért dolgozott éveket híven,

sajnos egy ló pata ütötte szíven.

 

 

Élete lapos volt.

Most holt,

rászakadt a bolt.

Halálában is ott kísért a múlt,

teste egy gerenda alatt lapult.

 

 

Egész életemben rengeteg sírt ástam,

ezt már hagy ássa ki egy sírásó társam.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.