Nem hagyom magam!
Szeretlek tudod?
Te vagy,kit hiszlek szépem,
S Te csak játszol velem.
Dühömben ököllel a semmibe csapok…————-
– Öklözöm a semmit.—————túlmagyaráz
Megdöf – e kín,de nem hagyom magam.————nem hagyom magam!
Nem én!
Nem terít le.Mert er?s vagyok.
Szeretlek tudod!?…
Voltam már eleget sárban,
rajtam tapostak,
tiportak lelkem húrjain.—————-lelkem
Nem hagyom magam!————————–Nem hagyom magam!
Nem én!
Szeretlek tudod szépem!?…
Mint ember,embert
nem szeretett soha.
De nem hagyom magam!————————-De nem hagyom magam!
Nem én!
Hogy bárki is tiporjon
lelkem kínjain.—————lelkem
—————————————————————————–
Igazából nem tudom, hova kéne nyúlni a versben ahhoz, hogy jobb legyen, mert állandóan visszatér? mondatismétlésekre épül, s annyira általános tartalma van, hogy bármelyikünkre nézve igaz lehet. Ezért van az, hogy nem lép ki a megszokottból, nem emel fel, nem ad sem gondolati, sem esztétikai többletet, nem válik versélménnyé, hiányzik bel?le az egyediség. Vannak zavaróan ható részletek is, pl.: „lelkem kínjain”, „lelkem húrjain” Értem a fokozás célját a visszatér? motivumokban, de túl sokan vannak, egy ilyen rövid vers nem bír el ennyi szóismétlést, sajnos ez nem…
Legutóbbi módosítás: 2010.02.15. @ 14:02 :: Tóth Zsuzsa