Álom botorkál üvegtestű fények
kergetőznek idegrostjaimon
lógok a semmi ketrece falán
szemem sugárhantokat görbít
s kék jégtorlaszok közt horgonyt vet
a katamarán
vad kábulat
csontfehér köd ringat
harangkötélen lógnak az erek
foszló árnyalakok
zuhannak a táguló mélybe
csak jönnek és jönnek
körbeállnak
négylábú emberek
lerántanának ha hagynám magam
Merre jársz Kedvesem
Ereim falán
riadót fúj a hemoglobin had
hajónaszádok repítenek
vad dobpergésben
gyorsuló táncban
szerelmesen mint a mazurka
és egyre csak zabál rág
a bronzvörös fehérje falka
indigókék pecsétet üt
áttetsző bőrömön a pigment
s szendergő eszméletem
csúful cserben hagy
Kulcsra zárom a múltamat
Látod már ettől se kell félnem
a púposodó csend mely szinte fáj
belémhasítja torz névjegyét
“hallgass”
álom vágy vizió mindez
ki érti
szívnek májnak vesének
forró test s vér
gyötrő lázban gleccserről mesél
mintha ott se lennék
Szétdobálom hangod dallamát
Ma újra
belém menekültél
imád és sóhajod őrzöm
kiüresedő testtel
megrészegülten mint törött vonó
felszántom veled a néma hegedűt
négy falat forgatok négy felé
serceg a tűz most sül a tegnap
könny hull olaj szaga árad
szavaid szomjazom és éhezem
farkas falánksággal
hogy elleplezzem
étvágytalanságom
Mondd Drágám mi történt velem
Hogy mi volt ma nem emlékszem
s holnap mi lesz nem latolgatom
képek szavak vágyak urnasírba hullnak
rám zárja ébrenlét kapuját az ég
hallgatom az élők szívverését
méhzsongású mellkasokban
Merre jársz jöhetsz még
Kihez minek
hisz már én se vagyok
látod
agysejtjeim közt nyitok utat
magamnak
magamhoz
hogy megtaláljalak újra téged
te idegen
te ismeretlen
te váratlan vendég
Legutóbbi módosítás: 2010.02.12. @ 19:30 :: Seres László
