Maczkó Edit : Napszámosok

2010.01.09. Maczkó Edit vegyes 19
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Míg szolgája lesz a Földnek
Nászukból csak szolga marad.

Bús dalt sír az esti szél
Rátelepszik a lomha fákra
Borzong a holnap kezét?l
Mintha a tegnap is fájna

Vörös dunnában pihen az ég
Es?illattól részeg a hajnal
Elázott virágok bólogatnak
Kezet fognak a felkel? nappal

Ráleheli csókját a harmat
A föld elfásult szolgáira
Sós íz? nedvet rak a t?zmadár
Homlokuk mély barázdáiba

Dacol e korral az akarat
Új id?, új gátakat rakat
Míg szolgája lesz a Földnek
Nászukból csak szolga marad.

Legutóbbi módosítás: 2010.01.09. @ 13:04 :: Maczkó Edit
Szerző Maczkó Edit 23 Írás
Ötvenen pont öttel vagyok túl. Mikor ötven lettem egy kötettel ajándékozott meg a sorsom és én önmagam és akiket szeretek. Majd mikor ötvenkettő lettem egy CD-m is megjelent megzenésített versekkel. Szerzőtársam Karády István. Azóta különböző irodalmi oldalakon bolyongok hol jó, hol pedig nehéz szívvel. Szeretem, ha szeretnek, szeretem ha elfogadnak, de ...nem mindenáron.