Böröczki Mihály - Mityka : Az őriző

Nyomtatás

A betűkkel csak óvakodni mertem,

s mert Isten bízta rám az anyanyelvem,

ráterelt minden szót egy legelőre,

s csak biccentett – hogy legyek őrizője.

Ott álltam árván. Ceruza kezemben,

nagy kedvem támadt – íróra hegyeztem,

majd minden mondat ballagott előre,

s én ráfogtam az értetlenkedőkre.

És jöttek-jöttek. Sorra, sorra, sorra,

sok milliónyi éhes betűcsorda,

és úgy lógott le rájuk a madárdal,

mintha az ég kék füzetlapja volna,

és minden hangjegy addig duruzsolna,

míg írni bírom egy szál ceruzámmal.

*

Azt tudtam, minden más, mint bármi versben,

hát nem írtam, csak velük énekeltem,

de alig maradt valami belőle,

ők cipekedték – kerüljek előre.

S mert fűvel-fával összefeleseltem,

hát csoda volt, hogy rám talált a lelkem,

míg időm ment, mind messzibb lettem tőle,

s csak bíztatott, ne fussak el előle.

Így lettem minden szóval összeforrva,

s a vérem sója tengerembe folyt a

szívemmel úszó betűk garmadával,

s mind magyarul volt, semmihez sem toldva

lehömpölygött a mennybe és pokolba,

hol eggyé lett a terelő a nyájjal.