Sonkoly Éva : Adventi álom

Elképzelem…*

 

Az én adventi álmom

egy igaz ember,

kinek lelkében

nem hűl a szeretet.

Elfogad hibáimmal.

Bánatát kabátjával

fogasra akasztja.

Mosolyt varázsol

hétköznapokba.

Mit tehetek?

 

Elképzelem létét,

karácsony este.

Lelke átsuhan itt.

Majd egyszer,

más korban

megszületik.

Legutóbbi módosítás: 2009.12.04. @ 00:10 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 575 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"