Kováts Péter : A

Ezt a verset tanács és okulásként írtam a lányomnak, de ajánlom mindenkinek aki hasonló helyzetben van.

Együtt vagy egyedül lenni ’ – az itt a kérdés

Vajh akkor boldog-e a lélek

ha elt?ri imádott kedvese

minden ny?gét, siránkozásait,

nemtör?dömségét, önhitt önzését,

csinált féltékenységét, mell?zéseit?

vagy harcbaszáll tenger fájdalma ellen

s egy egyszer? KÉRDÉSSEL véget vet neki?

 

Mert nem szebb-e, valóban egyedül,

mint behazudva a szerelmet

mégis EGYEDÜL lenni ott,

hol csak EGYÜTT lehetsz boldog?

 

De mily fájdalmak j?nek a KÉRDÉS után?

Mert mi lesz, ha kiderül a kérdésedre,

ki addig veszetten ostromolt

nem is szeret annyira, mint hittük volt,

s csak átmeneti kiköt? lét?nk,

menekvés! nem áhított végcél,

s ha nem tetszik, mi van,

az imádott máris tovább áll,

mert adni nem, csak kapni szeret :

ételt, italt, lakást, tiszta gatyát,

haverokkal átmulatott éjszakát,

persze nem veled,

neked ott nincs helyed,

 

A szexet is, csak elveszi, ha kell neki,

S te örülj, hogy ott horkol melletted.

S megengedi, hogy szeressed.

S így az egyedüllétt?l való félelem

bel?lünk mind gyávát csinál

?rl?d? saját magányunkba hullva

hazug hittel ?rizzük, mi van,

vélve még ez is több a semminél.

S toljuk a végs? kérdést, – majd holnap.

s t?rjük gorombaságait

hazudva hisszük, majd megváltozik.

Álmodva egy szebb világról

?rl?dünk létünk furcsaságain

míg az id? meg nem oldja,

beleszürkülünk a mindennapokba

mert bevallani, hogy tévedtünk

még magunknak sem merjük.

Legutóbbi módosítás: 2009.12.26. @ 12:02 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.